Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
2195 Vajon tude hiteles tájékoztatást adni minderről az, aki elhallgatja az Alkotmánybíróság határozatának legfontosabb részét, vagyis a jelenlegi törvényalkotás alkotmányos korlátait? Nevez etesen arról van szó, hogy az említett határozat szerint sem a terhességmegszakítás betiltása, sem az indok nélküli terhességmegszakítás nem alkotmányos. Éppen ezért a határozat azt is kimondja, hogy a terhességmegszakításhoz elégségesnek talá lt indokokat a törvénynek feltételül kell szabni. Az indokokról is szól a határozat, mégpedig azt mondja, hogy meg kell felelnie az Alkotmányban foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának, vagyis az indokok sem terhes anya és terhes anya, sem magzat és magzat között nem tehetnek hátrányos megkülönböztetést. Anélkül, hogy bonyolult értelmezési kérdésekbe bonyolódnánk, megállapíthatjuk, hogy a szabad döntés joga kizárólag a nő döntésétől függő, vagyis tulajdonképpen indok nélküli terhességmegszakítást jele nt. Ez pedig az Alkotmánybíróság határozata értelmében alkotmányellenes, tehát ilyen törvényt az Országgyűlés nem alkothat. Kedves magyar lányok, asszonyok! Önöket rútul rászedték azok, akik megpróbálták elhitetni önökkel, hogy az önrendelkezési jog szabad abortuszt jelent és azt, hogy a szabad döntés joga önöket alkotmányosan megilleti. Akik ezt harsogják – nem azokra gondolok, akik érveket hoznak fel, hanem akik egyszerűen csak ezt szajkózzák, vagyis tulajdonképpen önöket rászedték – , azokat csak az önök jövendőbeli szavazatai érdeklik igazán. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az Országgyűlés egyetlen tagja sem akar egyetlenegy nőt, sem férfit megfosztani olyan jogától, ami alkotmányosan megilleti. Én magam javasoltam – és jó néhány képviselőtársam támogatott aláírásával – , hogy ez a törvény mondja ki a szülők jogát a családtervezésre. Ha az Országgyűlés elfogadja, ez először történik meg a magyar jogtörténetben. Ez összhangban áll az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény 4. rés zének 16. cikk 1/e. pontjával. Szeretnék néhány szót szólni a nő joga kérdéskörről, hiszen a törvényjavaslat is foglalkozik ezzel. Törvényeink szerint a jog csak akkor különbözteti meg a nőket a férfiaktól, amikor gyermeket várnak, akkor is elsősorban a gy ermek védelmében. Szeretném megkérdezni, hogy miért nem tudhatják meg a magyar nők az Alkotmánybíróság határozatának leglényegesebb és a törvényhozás lehetőségeit alapvetően meghatározó részleteit? Például azt, hogy jelenlegi törvényeink szerint is az álla mot – idézem – : "objektív életvédelmi kötelezettség" terheli. Vagyis – újabb idézet következik – "a magzat életének védelme annak megfoganásától kezdve állami kötelesség". Nem arról van tehát szó, hogy az állam valamiféle életfelfogást vagy világnézetet ké nyszerítene az emberekre, hanem arról, hogy a törvény kényszeríti az államot a már megszületettek védelmében is arra, hogy a törvény erejével általában is – és ne csak egyenként – biztosítsa az élet védelmét. A 12 magyar alkotmánybíró egyhangúan meghozott határozata szerint – idézem – : "az állam objektív kötelességéből az élet védelmére az következik, hogy az állam nem engedheti meg alkotmányosan az indok nélküli abortuszt". Ez lenne hát a szabad döntés joga, amiről az Alkotmánybíróság egyhangúlag kimondta, hogy alkotmányellenes, ezért az állam nem engedheti meg. Miért nem tudták meg az elmúlt 11 hónap alatt a magyar nők, hogy a terhességmegszakításhoz szükséges indokokat törvényi feltételül kell szabni? Ezek az idézetek azt jelentik – kedves képviselőtársai m – , hogy az eddigi gyakorlat nemcsak jogalkotási, formai szemponból volt alkotmányellenes, hanem az idevonatkozó kormányrendelet és miniszteri rendelet tartalmilag sem felelt meg az alkotmányos feltételeknek.
