Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - Bejelentés: Dr. Szabó Lajos jegyző - A távközlésről szóló törvényjavaslat határozathozatala - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
2163 Az önkormány zati érdekek tehát a minisztert a közcélú állami feladatának ellátásában jelentősen befolyásolják, hiszen vizsgálnia kell a pályázati kezdeményezéseket, és csak kifejezetten indokolt eset alapozza meg azok elutasítását. A távközlési szolgáltatások, nevezet esen a távbeszélőszolgáltatások területén a koncessziós szerződés jelentős piacszabályozó eszköz. Elősegíti az ütemezett fejlesztést, az ellátás javítását, ugyanakkor biztonságot jelent a közellátást nyújtó állam és a kizárólagos jogot nyert szolgáltató r észére. Azzal, hogy törvényjavaslatunk a helyi létesítő társaságok számára a piacot rugalmasan megközelíthetővé teszi, teret enged az igazi, tényleges versenynek. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik a záró rendelkezések közül a 39. § (2) bekezdése, mely szintén vitatott pontja volt a törvényjavaslatnak. A helyi kezdeményezések, illetőleg a már működő távközlési szolgáltatók sorsának alakítása nem eredményez monopolista modellt. A törvényjavaslatban foglalt lehetőség biztosítja, hogy az állam a felelősségi körébe tartozó közellátást folyamatosan, változatlan garanciákkal fenntartsa, töretlen fejlesztést biztosítson, de helyt adjon azoknak a lakossági kezdeményezéseknek is, amelyek képviseletére, felkarolására, befektetőinek menedzselésére az önkormányzatok vállalko znak. (18.00) Egy következő igen lényeges kérdés: érdemese befektetni helyi távközlő hálózatok létesítésébe, melyre válaszunk egyértelműen igen. A törvényjavaslat 38.§a a helyi távbeszélőlétesítő társaság számára megígéri, hogy az általa létesített háló zatot az ott működő, kizárólagos szolgáltatási jogosultságot kapott távközlési szervezet köteles átvenni. Az is nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatban megjelenő szerződéskötési kötelezettség a közcélú távközlési szervezetet sem hozhatja indokolatlanul hátr ányos helyzetbe. Ezért ha a létesített hálózat műszakilag nem megfelelő, vagy a szolgáltató korábbi szerződéses kapcsolatait érintené hátrányosan, mentesülnie kell az átvételi kötelezettség alól. Így nem támogathatjuk azokat az indítványokat, melyek a szol gáltatók s ezen keresztül a közellátás védelmét biztosító 38. § (2) bekezdésének elhagyását javasolják. További kérdés: milyen szervezeti keretek között célszerű a távközlés állami és hatósági feladatait ellátni? A válasz egyszerű: jól szervezett, irányíth ató, párhuzamosságot és bürokratizmust mellőző egységes hivatalban. A távközlési hatóság – melynek szervezettsége és szabályozottsága még sok feladatot jelent számunkra – csak abban az esetben működőképes, ha együtt látja el az állami feladatok közül rá ta rtozó tervezési, fejlesztési és előkészítési munkát, ugyankkor az egyedi eljárásokban engedélyez, ellenőriz és felügyel. Ebben az infrastruktúrában a szolgáltatások és szolgálatok azonos helyzete, műszaki megoldásuk sokfélesége nem tűri el a technikai alap ú széttagoltságot. Véleményem szerint helyesen döntünk, amikor a hírközlési felügyelettel egységes hatóságot hozunk létre. Szólnom kell arról is, hogyan tervezzük a törvény végrehajtását, mikor jelennek meg a jogszabályok. A törvény elfogadását követően az a Kormány számára kötelezővé vált. Haladéktalanul megkezdjük a részletszabályok kidolgozását, melyek a törvény hatálybalépésével egyidejűleg meg is jelenhetnek. A legjelentősebbnek tartom ezek közül az árakra és a finanszírozásra vonatkozó rendelkezéseket . Így igen fontos a belépési díj mint a közcélú távközlési szolgáltató részére átengedett speciális fejlesztési pénzeszköz és a különböző szolgáltatások közötti elszámolási feltételrendszer szabályozása. Képviselőtársaim felvetetté k, hogy aki hozzájárul a távközlés fejlesztéséhez, az váljék tulajdonossá is. Ez a lehetőség a távközlési törvény alapján ma is adott. A választást a kényszertársulás elrendelése helyett azonban meg kell tartanunk. Aki nem vállalja a telefontársasági tagtu lajdonos szerepét, azt erre nem kényszeríthetjük. Az sem oldható meg azonban egyik napról a másikra, hogy az előfizetőktől eddig beszedett fejlesztési hozzájárulást a távközlés elveszítse, vagy a visszafizetés ellentételezéséhez sokszorosára emeljük az elő fizetési és beszélgetési díjakat.
