Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 23. hétfő, az őszi ülésszak 28. napja - Határozathozatal a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának ... - A társasági adóról szóló módosított 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - VIZY BÉLA, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - LOTZ KÁROLY, DR. a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
2148 hogy a vállalkozó, a kisiparos elvállalja a gyerek gyakorlati oktatását. Természetesen nem vonatkozik ez minden munkáltatóra, de sajnos gyakori jelenség. Ezt az összeget a hátrányos helyzetű, kis keresetű munkanélküli szülők nem tudjá k előteremteni, így elsősorban az ő gyerekeik maradnak szakképzetlenek. A szakmához jutást így nem a gyerek tehetsége, hanem a szülő pénztárcája dönti el. Ez a helyzet véleményem, s a szocialista frakció véleménye szerint is tarthatatlan. Természetesen ebb en az esetben az oktatás, az első szakma megszerzésének ingyenessége csak kinyilatkoztatás marad. Mi lehet a megoldás a jelenlegi nehéz helyzetben? A magángazdaság szakképzési részvétele minden piacgazdaság esetében jelentős. Ahhoz viszont, hogy a kis- és középvállalkozások olyan számban vegyenek részt a gyakorlati képzésben, hogy ez a visszaélésekre lehetőséget adó helyzet megszűnjék, az szükséges, hogy érdekeltté legyenek téve a tanulók gyakorlati képzésében. A Munkaügyi Minisztérium többszö r kinyilvánította azt a véleményét, hogy a munkáltatók gyakorlati oktatásban való részvételét adókedvezményekkel és központi támogatással kell ösztönözni. Ez jelenleg sajnos nem így történik. Az a tanulónként ezer forintos adóalapcsökkentési lehetőség, am it a társasági adóról, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény biztosít, nem jelent ösztönzőerőt ezen a téren. Ugyanis azért tudomásul kell venni a következőket: A hároméves szakmunkásképzési idő alatt a munkáltató fizeti tanulójának az ö sztöndíjat, a társadalombiztosítási járulékot, az étkezési hozzájárulást, a munkaruhát, a védőruhát. Átadja a szakmai tudását, amit már neki sem adnak ingyen, ha tovább akarja képezni magát. Adja az oktatáshoz saját műhelyét, annak összes rezsiköltségével. Adja termelőeszközeit, anyagait, mert enélkül, nem lehet szakmát tanítani. És végül saját munkaidejének is egy részét tanulójára kell áldoznia. Igaz, hogy a tanuló elsősorban másod- és harmadévesen már termelőmunkát is végez, de főleg elsőéves korában sok selejtet is termel. Ha mindezeket számba vesszük, egyértelművé válik, hogy a jelenleg havi ezer forintos adóalapcsökkentés mint egyedüli kedvezmény tanulótartás esetén egy olyan munkáltató számára, aki a tanulóképzést lelkiismeretesen akarja végezni, egy általán nem ösztönző. A Munkaügyi Minisztérium szándékával megegyezően a gyakorlati oktatásban való fokozottabb részvételre ösztönöznék a munkáltatókat a 7220as és 7221es számon benyújtott módosító javaslataim. Az egyik javaslat a tanulóképzés utáni adóa lapcsökkentés mértékét tanulónként 2000 forintban javasolja megállapítani. Megjegyezni kívánom, hogy a Munkaügyi Minisztérium ez év októberében megjelentetett, szakképzésről szóló törvényjavaslatában már ugyanez az összeg szerepel. Mivel indokaimat a magá nszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat részletes vitájában nem kívánom elismételni, ezért itt közlöm, hogy a magánszemélyek adóalapjának csökkentését is ugyanilyen mértékben, tanulónként 2000 forintban javaslom megállapítani a 7222es módosító indítványomban. A társasági adóról szóló törvényhez benyújtott második módosító javaslatom azt tenné lehetővé, hogy a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősüljön az adóalany által a szakmunkástanulójának juttatott segély, munkaruh a, védőruha, pénzben vagy természetben nyújtott étkezési hozzájárulás, belföldi üdülési hozzájárulás. A jelenlegi törvény szerint ugyanis ez a ráfordítás csak az alkalmazottak és nyugdíjasok esetében áll fenn, ezt kívánná kiterjeszteni javaslatom a szakmun kástanulókra is. Megjegyezni kívánom, hogy az ismertetett mindhárom javaslatomat az Országgyűlés oktatási, ifjúsági és sportbizottsága egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül támogatta.
