Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - Az 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZŰCS ISTVÁN, DR. az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka:
203 Ezeknek szerves része ez a vagyonpolitikai irányelv, és most úgy tárgyalunk, hogy a törvényeket meghoztuk, az ÁVRTtörvénnyel kapcsolatban már a kormányhatározat is megjelent, és a vagyonpolitikai irányelvek még nincs jóváhagyva, illetőleg az ÁVRTv el alig foglalkozik. Június 16án így, 17 óra 30 perctől 18 óra 30 percig folytattuk ezt az általános vitát, akkor szóltak a vezérszónokok, általános érdektelenség kísérve mondandóikat, miután összesen 3738 országgyűlési képviselő tartózkodott az üléstere mben, és ebből mindössze 78 fő volt ellenzéki. Ezért én abban a tévhitben élek, hogy most egy kicsit le kell fújni a port az akkor elmondottakról, és kicsit részletesebben – legalábbis a fejezetek főcímeit illetően – ismertetnem kell a vagyonpolitikai irá nyelvek főbb csapásait, főbb gondolatait. A vagyonpolitikai irányelvek meghatározzák az évre vonatkozólag a stratégiai célokat. Így a tulajdonosi szerkezet átalakítását, a piaci verseny élénkítését és a hatékonyság növelését, a többletforrások biztosítását , a hazai tulajdonosi réteg bővítését, a világpiacba való integrációt és az államadósság csökkentését. Nem fogok minden fejezetet ilyen részletesen ismertetni. A második fő gondolatkör az irányelvekhez rendelt célrendszerekkel foglalkozik. A főcsapás irány a a magántulajdon erősítése és az állami tulajdon lebontása. Ezen fő gondolatok jegyében a hazai befektetők tulajdonszerzésének a támogatása – hangsúlyozom, a hazai befektetőkről van szó ", a külföldi befektetők érdeklődésének a fenntartása és az állami tu lajdon védelmének biztosítása. Nagyon fontosnak ítéljük ezt a gondolatkört. A harmadik témakörben általános eljárási szabályokat fogalmaz meg a vagyonpolitikai irányelvek, nevezetesen a fő motívumot, a versenyeztetést. Nagyon fontos gondolat. Két alpontot emelnék ki belőlük. Először azt, hogy a hazai befektetőknek adjuk az előnyt a versenyeztetés folyamán, másodszor pedig, hogy erősíteni kívánjuk a tulajdonosi kontrollt. Tekintet nélkül arra, hogy ez a tulajdonos állami tulajdonos vagy magántulajdonos. Itt lépünk át a tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozó témakörbe, majd pedig eljutunk a vagyonhasznosítás formáihoz. Erről tartozom egy kicsit részletesebben beszámolni a következők szerint. Az értékesítés – mint említettem – vagy hazai, vagy külföldi befekt etőkre terjedhet ki úgy, hogy azonos feltételek esetén a hazai befektetőket preferáljuk. A vagyon hasznosítása során kerülhet társaságokba, befektetési alapokba, portfóliókba stb. Alapítványokba mehet átadásra a vagyon, kárpótlási célokra is felhasználható és vagyonkezelésbe adható. Alapvetően rögzíti a vagyonpolitikai irányelvek a munkáltatói, munkavállalói tulajdonszerzés jogosságát és az ingyenes vagyonátadást. Azon ritka országgyűlési határozattervezetekről van szó, amely a gazdasági bizottságban 16 ige nlő szavazat, ellenszavazat és tartózkodás nélkül lett általános vitára bocsátva. Szeretném mondani, hogy a gazdasági bizottságban nincs 16 koalíciós képviselő, így azt is jelzem, hogy az ellenzék képviselői is egyértelműen megszavazták ezt a törvényt. Néh ány gondolat általánosságban. Javítja a hazai befektetők esélyeit, ésszerűen – sajnos, megítélésem szerint nem eléggé – oldja a monopolszervezeteket, megjelenteti a versenyeztetést mint kötelező eljárási formát, lehetőséget ad a munkáltatói és a munkaválla lói tulajdonszerzésre, szélesíti a hitelgaranciákat – az eddigi gyakorlathoz képest lényegesen szélesítve azt ", rendezi a privatizációs bevételek sorsát, rögzíti a vagyonkezelés és a vagyonvédelem fogalmait. Ezzel kapcsolatban egy táblázatból néhány száma datot tartok szükségesnek felelevenítve megemlíteni. A privatizációs bevételeket az évi vagyonpolitikai irányelv ötvenegynéhány milliárdra teszi. Ebből a fontosabbak: államadósság törlesztésére 4 milliárd forintot irányoz elő, önkormányzatoknak adna 1,3 mi lliárdot, társadalombiztosításnak 2,7 milliárdot, míg a folyó költségvetési befizetésekre 20, azaz 20 milliárdot. Privatizációs kiadásokra 2,6ot. Ezen belül felsorol négy címet a vagyonpolitikai irányelv. Az első a privatizáció költségei 8 milliárddal, a második a társaságalapítás, így az ÁVRT létrehozása 2 milliárddal, a harmadik sor az átfogó hitelgaranciák rendszere 4 milliárddal, és a negyedik sor az infrastruktúrafejlesztés 10 milliárddal.
