Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - Döntés el nem fogadott interpellációra adott bizottsági jelentésről: - ELNÖK (Vörös Vince): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
1830 Arról szeretnék nagyon röviden szólni, hogy mind a politikai, mind a gazdasági rendszerváltásnak vannak nyertesei és vannak vesztesei. Sokan vannak olyanok, akiknek nem kellene a nyertesek között lenniük, és még többen vannak olyanok, akiknek egyáltalán nem kellene a vesztesek között lenniük. Azt h iszem, hogy a gazdasági rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese az ipari munkásság. Miután a Kormány elmulasztotta a rendszerváltást következetesen végigvinni a munkahelyeken, ez a helyzet alakult ki sajnos. Azok a nagyvállalati menedzserek, azok a nagyvá llalati vezetők, akik asszisztáltak az elmúlt idők kommunista kormányainak rossz gazdasági döntéseihez és azok, akik maguk is kikényszerítettek ilyen rossz döntéseket a saját érdekeikben, most ugyanazok, akik végigviszik a változásokat,… (Bánffy György: Ez t kinek mondja?) a gazdaság átalakítását, jórészt belőlük lesznek az új tulajdonosok addig, amíg a munkások nagyon sokan az utcára kerülve rájönnek, hogy becsapták őket hosszú évtizedeken keresztül, de becsapta őket az új Kormány is, mert magukra hagyta ők et anélkül, hogy ahogy a felsőbb szinteken, úgy a munkahelyeken és sok más területen is következetesen végigvitte volna a rendszerváltást. Tisztelt Ház! Interpellációm februárban hangzott el, nagyon régen volt. Ez a kormányrendelet, amiről szó van, amit a belügyminiszter úr írt alá, az akkori munkatörvénykönyvnek is ellentmondott, teljesen lehetetlenné tette a dolgozóknak még a tájékoztatáshoz való jogát is, megértve azt, hogy ne legyen vétójoga a szakszervezetnek. Akármennyire kínos, de a mindenféleképpen végrehajtható gazdasági átalakulásokkal szemben a tájékozódáshoz való joguk csorbítása viszont teljességgel elfogadhatatlan. Némi eredménynek könyvelhető el, hogy most már legalább az új munkatörvényt nem sérti ez a kormányrendelet, megszüntette a Kormány, viszont azt is tudni kell, hogy az új Munka Törvénykönyve nem működik még a tekintetben, hogy üzemi tanácsok még nincsenek, és ez a helyzet ilyen módon erre az átmeneti időre, amíg azok meg nem alakulnak, teljesen szabályozatlan maradt. Egy levelet is írt unk a munkaügyi miniszter úrnak több képviselőtársammal, akik különböző frakciókban foglalnak helyet, kértük ennek a rendeletnek a módosítását. A munkaügyi miniszter úr, szerintem eléggé érzéktelenül és udvariatlanul is, még csak nem is válaszolt a levelün kre, úgyhogy ez mindenféleképpen egy hiba. Ehhez a kérdéshez sokkal alaposabban és komolyabban kellene hozzáállni véleményem szerint. Tehát megértve, hogy ez a kormányrendelet nem létezik, ezt a választ akár el is fogadhatnám. Viszont a többi kérdésemre se mmiféle választ nem kaptam. Ma sincsenek még olyan elrettentő szankciók, amelyek egyes munkáltatókat, akik mondjuk szakszervezeti vezetőket tesznek az utcára, hiszen ez akár már divatnak is nevezhető, mert soksok példa van erre, és ha a munkaügyi bíróság vissza is helyezi őket a munkahelyükre, nem kell sok fantázia ahhoz, hogy miféle állapotok közé kerülnek vissza, miféle légkör az, amiben jóformán dolgozni sem lehet, és ma sincsenek olyan szankciók, hogy az ilyen hibás döntést hozó gazdasági, munkahelyi v ezetőt személy szerint felelősségre lehessen vonni és komolyan megbüntetni, hogy legközelebb ilyen módszereket ne alkalmazzon. Nem kaptam arra sem választ, hogy a Kormány milyen módon kíván együttműködni a szakszervezetekkel mindazon ügyekben, amelyek a mu nka világát érintik. Az elmúlt érdekegyeztető tanácskozásokon bizony egykét válasznak is felfogható, nagyon rossz megnyilvánulás született a Kormány részéről. Most lesz újból az érdekegyeztető tanács plenáris ülése, itt a Kormánynak módja lesz arra, hogy jó válaszokat adjon ezekre a kérdésekre. Tehát miután csak részben kaptam választ, és miután a Kormánynak most lesz lehetősége, hogy a gyakorlatban is igazán választ adjon a feltett kérdésre, én arra kérem a tisztelt Házat, hogy ne fogadja el ezt a jelenté st, hanem majd azután, miután ezek a kérdések akár a gyakorlatban is megválaszolásra kerülnek. Mintegy ösztönözzük a Kormányt arra, hogy az érdekegyeztető tanácsokon valóban komoly tárgyalást folytasson és valóban igyekezzen kompromisszumra,… (Az elnök poh arát
