Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGA ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
1812 előterjesztés kereteibe, amelyek érintik a munkavállalás, a munka megválasztásának alkotmányos, nemzetközi egyezségokmányokban rögzített jogosultságait, és amelyek sértik a Munka Tö rvénykönyve eredeti jogalkotói szándékát is. A múlt héten ezzel kapcsolatban feltettem egy kérdést Kiss Gyula miniszter úrnak, aki nem egészen értette a kérdésem indokoltságát. Sajnos, nincsen jelen a munkaügyi tárcának képviselője, ezért arra kérem a Korm ány – igen gyér számban jelen lévő – képviselőit, hogy aki hallja, adja át… (Derültség.) Kiss Gyula miniszter úr a Munka Törvénykönyve előterjesztése során ugyanis a következőket mondta: "Meg kell teremteni az úgynevezett piackonform Munka Törvénykönyvét, ami praktikusan azt jelenti, hogy az eddigi közigazgatási jellegű szabályozást egy magánjogias, a felek autonómiájára épülő jogi rendelkezésnek kell felváltania." A költségvetési törvény keretei között benyújtott módosítás praktikusan azt jelenti, hogy a m unka világában csak a munkaadó szabad. A munkaadó szabad, hiszen még arra sincsen szankció, hogyha a privatizációs vagy átalakulási folyamatban foglalkoztatási kötelezettségeit nem teljesíti. A munkavállaló viszont – a beterjesztett módosítás szerint – rög höz kötötté válik, és elveszíti szabad munkahelyválasztási jogát, hiszen a költségvetési törvény II. részének 67. § (4) bekezdése ezt a munkavállalási szabadságot drasztikusan korlátozza; gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a munkavállaló a próbaidő ala tt megszüntesse a munkaviszonyát, márpedig eléggé közismert, hogy a próbaidő jogintézménye arra van kitalálva, hogy munkaadó és munkavállaló, jogkövetkezmény nélkül, a munkaviszonyt megszüntethesse. Ez a módosítás kimondja, hogy ha valaki mint munkavállaló próbaidőn belül megszünteti a munkaviszonyát, még a következő munkahelyén is elveszíti a munkanélküliellátásra való jogosultságát, tehát ha egy előnyösebb ajánlat reményében új állást vállal, de ez az új munkaadó megbukik, vagy létszámleépítést hajt végr e, a munkavállaló munkanélküliellátásra jogosulatlan lesz. Hasonlóképpen értelmezhetetlen az a megszorítás, hogy ha a munkaadó a rendkívüli felmondás lehetőségével él, akkor a munkavállaló nem lesz munkanélküliellátásra jogosult. Nem hiszem, hogy a költs égvetési törvénynek joga lenne megelőlegezni bírósági döntéseket, hiszen hogy a munkaadó rendkívüli felmondása jogos volte vagy sem, azt csak a munkaügyi bíróság döntheti el. Nem fér bele ez a módosítás a költségvetési törvénybe azért sem, mert érinti a s zociális törvényt és a társadalombiztosítási ellátásról szóló törvényt is. Egyszerű és világos összefüggés: hogyha minél többen lépnek ki a munkanélküliellátás rendszeréből, akkor megnő a szociális ellátás feladata. Azt hiszem, Gaál Gyula képviselőtá rsam félreértette Kovács Pált, és talán összekeveri egymással az érdemesültség és a rászorultság elveit. A Szocialista Pártnak nem az a baja, hogy bizonyos ellátásokat az érdemesültség feltételéhez kötnénk, ugyanakkor rendkívüli módon kifogásoljuk, hogy a rászorultságot ez a tervezet olyan hihetetlenül alacsony életszínvonalon és életminőségben köti meg, hogy gyakorlatilag a létminimum alatti egyharmad egy személyre eső jövedelem esetén már a munkanélküliellátásból kiszorultat a szociális ellátásra sem tek inti rászorultnak. Ezen a nívón, azt hiszem, nem lehet elfogadni semmiféle rászorultsági mérlegelést. A beterjesztett javaslat furcsa ellentmondásban van a társadalombiztosítási törvénnyel is. Az előbb említettem azt a rendkívül sajátos megszorítást, amely ben a munkaviszony megszüntetését a törvény szankcionálja, és teljes fél esztendőre, 180 napra elcsúsztatja a munkanélkülijáradékra való jogosultságot. Nagyon sajnálom, hogy a népjóléti tárca képviselője sincs jelen, hiszen akkor, amikor a társadalombizto sítási törvény módosítására sor került, az államtitkár asszony hangsúlyozta azt, hogy nincs és nem lehet Magyarországon olyan állampolgár, akinek munkaviszonya van, vagy rendszeres ellátásban részesül, és ne lenne egyben biztosított is, legalábbis a passzí v biztosítás jogán. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a társadalombiztosítási törvényben a passzív biztosítottság joga 90 napra terjed ki – ez a csúsztatás pedig 180 napig teszi ellátatlanná a munkanélkülit.
