Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
1790 tartj uk a legjobb megoldásnak. Nem láttunk még idáig olyan kompenzációs elképzelést, amely ezekben a rétegekben ellentételezné, ellensúlyozná az áfa miatti többletköltségeket. Meg kell mondanom, hogy megítélésem szerint rendkívül nehé z is olyan kompenzációs rendszert kialakítani – technikailag is nagyon bonyolult – , amely figyelembe venné az alacsony nyugdíjat, az alacsony keresetet, a gyermekek számát, a kort, tehát annyira differenciáltan kellene a kompenzációt megoldani, amire egy k öltségvetési törvény keretében nemigen van lehetőség, és technikailag is nagyon bonyolult. Ezért mi azt a megoldást tartanánk jobbnak, hogyha a létfenntartási cikkek körére fennmaradna a nullás áfakulcs, de ugyanakkor tekintetbe vesszük azt is, hogy a köl tségvetésnek erre a kieső pénzre is szüksége van ahhoz, hogy az ország egyáltalán életben tudjon maradni, hogy az állam, a közigazgatás működőképes maradjon. Ezért mi azt a megoldást javasoljuk, hogy a 8% helyett 10% legyen ennek az alsó áfakulcsnak a mér téke, és ugyanakkor bizonyos, sajnos, ma már luxusnak tekintendő szolgáltatások kerüljenek át a magasabb áfakulcsba, így a nulla kulcsnak egy szűkebb körben való fenntartása nem idézné elő azt a veszélyt, hogy a költségvetésből a szükséges bevételek oly m értékű kiesése következzék be, ami a költségvetést működőképtelenné tenné. Ezeken a gazdaságpolitikai célkitűzéseken és a költségvetésnek ezen az átfogó gazdaságpolitikaitársadalompolitikai kritikáján túl néhány általános kérdéssel – hogy úgy mondjam – , i nkább technikai kérdéssel is kénytelen vagyok foglalkozni. Már az elmúlt évi költségvetés kapcsán is felvetettük, hogy az ez évre vonatkozó, tehát az 1992. évi költségvetésből hiányzott a külföldi támogatások megjelenítése. Örömmel tapasztaltuk, hogy az ez évi költségvetésben megjelentek a külföldi támogatások. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert megítélésünk szerint egy jogállamban az államnak nem lehet egy fillér olyan jövedelme – még akkor sem, ha ez külföldi ajándék – , amelyről nem számol be a költségvet ésben, hogy mire szándékozik felhasználni, és később a zárszámadásban, hogy mire használta fel. Ez a világ demokráciáiban mindenütt alapelv, ezért nagyon örvendetesnek tartjuk, hogy ebben a költségvetésben már megjelent, és nem szeretnék magunknak hízelegn i, de talán a mi kezdeményezésünknek is van némi szerepe ebben. Más kérdés, hogy ez egy komoly, számszerű beszámolónak csak egy csírája, – a komoly, számszerű beszámolás, illetőleg előterjesztés még hiányzik. Egy másik ilyen technikai, de azon túlmenően jo gpolitikai, meg törvényhozásmetodikai probléma, tehát egy szűkebb értelemben szakmai kérdés, de nagyon hozzátartozik a törvényalkotási munkához, és azért annál talán többet érdemelne: ez a költségvetés szerkezete! (10.50) Utánanéztem: a költségvetéssel eg yütt beterjesztett adótörvényjavaslatok önmagukban nem tartalmaznak számszerű tételeket. A költségvetésben pedig legalább két helyen fordulnak elő azok a számszerű adatok, amelyekkel a benyújtott adótörvények közgazdasági tartalma, mértéke egyáltalán megh atározható. Ezek egyszer előfordulnak magában a költségvetési törvényben és annak mellékleteiben, de ugyanígy előfordulnak az egyes fejezetek indoklásában is. Következésképpen: ahhoz, hogy egy jogalkotó állást tudjon foglalni egy adótörvény kapcsán, legalá bb három helyen kell – elnézést a kifejezésért – átbogarásznia ezeket a vaskos köteteket, hogy megtalálja. Szét van szabdalva három helyre az indoklás; egyszer az 1. kötetben az általános részben, de ugyanígy valamelyik 2. vagy 3. kötetben is. Ráadásul – e z is látszólag technikai kérdés – még az utalás is hiányzik, hogy hol lehet ennek a logikus és számszerű folytatását megtalálni. Ez annyira megnehezíti a törvényhozás munkáját, hogy nagyon jó lenne, ha a pénzügyi kormányzat megtalálná az olyan egységes elv eket, amelyek ezeket a logikai átfedéseket megkönnyítenék. Ebből maguknak a jogszabályelőkészítőknek a számára is súlyos nehézségek adódnak. Így fordult elő például, hogy a helyi önkormányzatok a címzett és céltámogatási törvényjavaslatának egyik paragraf usa benne szerepel a költségvetési törvényjavaslatban is. Az a furcsa helyzet fog előállni, hogy ugyanabban a tárgykörben – ha nem fogunk a továbbiakban
