Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
1782 Mindezekről arra szeretném még felhívni a figyelmüket – és ezzel be is fejezném, holott lenne még mondanivalóm a magyar szociális állapoto król, de nem akarok visszaélni a türelmükkel – , hogy az a megoldás, amelyet a Kormány a költségvetési hiány kezelésére ajánl, és amelyet folytatott az elmúlt években, nevezetesen a megtakarítások beszivattyúzása a költségvetési hiány fedezésére, és hosszú távú, vagy legalábbis középtávú államadósság képezése, ez ismét egy sajátos újraelosztási mechanizmus, hiszen magas kamatjövedelmekhez juttatja azokat a csoportokat és rétegeket, melyek erre a megtakarításra képesek. Ezekből a megtakarításokból egy szűkös, megalázó, diszfunkcionális szegénypolitikát folytat, amelynek a kárvallottjai között szétosztogatja azt a pénzt, amit a jobbmódúaktól megtakarítás címén begyűjtött, és a megtakarítások hozamát, a kamatbevételt ezen jómódúak között osztja szét. (10.00) Köv etkezésképpen: minél nagyobb költségvetési hiányt harcolnak ki a szociális elosztásért harcoló politikai és érdekvédelmi szervezetek, annál nagyobb jövedelmet fognak visszapumpálni a szociális támogatásra legkevésbé sem rászoruló vagy kevéssé rászoruló, kö zepes jövedelműek közé. A költségvetési hiány – zárójelben megjegyzem: az infláció – megint újraelosztó mechanizmus, amelyik távolról sem úgy működik, ahogyan közös céljaink szerint az államnak mint újraelosztó mechanizmusnak, működnie kell. Köszönöm szépe n a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Horváth Tivadar a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Dr. Horváth Tivadar (KDNP) HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény kapcsán elsősorban az önkormányzati szabályozással szeretnék foglalkozni, és szeretném azt kicsit beleágyazni az általánosabb gazdaságpolitikai összefüggésekbe. Az előterjesztett költségvetési törvényja vaslat – mint minden költségvetési terv – egyúttal a Kormány politikájának, gazdaságpolitikának jeles tükörképe is, tehát hosszabb távú gazdaságistratégiai elképzeléseket kérhetünk rajta számon, másfelől azonban észre kell vennünk és meg kell tapasztalnun k azokat a sajátos, a gazdaságpolitikai feszültségekből, a piacgazdaságra való áttérés kapcsán a szerkezetváltásból, a szociális feszültségekből eredő válságkezelő elemeket is, amelyeket ez a törvényjavaslat nagyon is magában hordoz. A költségvetési törvén yjavaslat, mint a legfőbb pénzügyi terv a gazdasági szabályozásban, fontos szerepet szán a '93as évben is a költségvetés relatív egyensúlyának, a hiány stabilizálásának és a bevételi pozíció javításának. A feszültségek kezelése terén természetes: prioritá st kell, hogy kapjanak – összefüggésben a szociális törvénnyel – az állam szociális gondoskodási feladatai és kötelezettségei. Tetten érhetjük a költségvetési törvénykezés kapcsán az adórendszer továbbfejlesztésére tett lépéseket, s összességében erős pénz ügyi, fiskális szabályozást vehetünk észre a következő évben is. Mindez arra utal egyben, hogy kényszerlépések, cselekedetek szükségesek továbbra is a gazdaság szerkezetében, a gazdaság helyzetében bekövetkezhető teljes csőd elkerülése érdekében. Az erős központi szabályozás, az államháztartás érdekeinek alárendelt pillanatnyi döntések mellett is érzékelhető, hogy a költségvetési pénzügyi kereteket biztosító intézkedéssorozatnak vannak azonban olyan hosszabb távú elképzelései is – például az önkormányzati szabályozás, a kétkulcsos áfa, a szociális ellátás rendszerének a továbbfejlesztése terén is – , amelyek hosszabb távon igenis pozitív hatásokat eredményezhetnek a gazdaságpolitikában. Mindezekkel együtt általában elmondható, hogy mindezek ellenére erős kri tikai észrevételeket lehet tenni a költségvetési törvény számos elemével kapcsolatban. A kétkulcsos áfa – amelynek szükségességét ugyan általában nem vitatjuk, de annak hatásától és várható következményeitől
