Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
1780 Nyilvánvaló, hogy nem a Kormány különböző "darabjainak" a rossz szándé kán vagy a gonoszságán múlik az, hogy ezek az anomáliák és ezek az újabb feszültségek megjelennek a szociális kiadások nyomán, hanem inkább azt kéne végiggondolnunk: vajon jó kezekben vannake a súlyos milliárdok, amelyeket a szociális feszültségek enyhíté sére akarunk közös erőfeszítéssel szánni. Az előzőekből talán világos volt, hogy a szociális feszültségek gócpontjai a települések. Korábban a teljes foglalkoztatásnak prioritást adó társadalompolitika és gazdaságpolitika időszakában azok a csoportok, azok a rétegek, amelyek most szociálpolitikai alannyá és mindenképpen zavarba ejtő tömeggé váltak a többség számára is, nem voltak integrált csoportok, és nem voltak a mobilitási csatornákat igénybe venni képes csoportok a magyar társadalomban, azonban a telje s foglalkoztatás leple a nyí1t feszültséget, a dolog nyílttá válását megakadályozta, s egyszersmind a jelenlétükkel, létezésükkel összefüggő konfliktusokat megosztotta a lakóhelyek és a munkahelyek között. Ismerős talán a korabeli – nem is olyan régi – ret orikából mindaz, amit a vándormadarakról, a nem elég fegyelmezett munkásokról, a nem eléggé képzett munkásokról, a munkahelyek közötti vándorlással munkabéreit felsrófolni akaró munkásokról összeírtak és összebeszéltek akkori újságok és akkori politikusok. Ezek azok a konfliktusok, amelyek a nem eléggé integrált, a piaci gazdaságban nem igazán ütőképes munkaerő kényszerű foglalkoztatását kísérték, és egyszersmind jelezték azt, hogy a konfliktusok, a feszültségek nagyon nagy mértékben a gazdálkodó szervezete k, az emberi oldalról nézve a munkahelyek területén képződtek. (9.50) Most, ezek a csoportok – zárójelben jegyzem meg, hogy az előrejelzések szerint az év folyamán millióssá duzzadó csoportról van szó, és sokatmondóan hozzátenném azt az adatot, hogy 1990b en még egymillióan ingáztak Magyarországon; tehát a két adat kísérteties egybecsengése itt is feltűnő – , tehát ezek a csoportok mindenestül a településeken okoznak feszültséget, és konfliktusaik többsége a még integrált, többek között foglalkoztatott lakos sággal a településeken képződik. Nincs illúziónk azzal kapcsolatban, hogy pusztán segélyezéssel ezeket a feszültségeket – akármilyen eljárásmóddal is továbbítjuk a segélyeket – jelentősen csillapítani lehetne, és különösen a strukturális okokat megszüntetn i. Nyilvánvalóan foglalkoztatási, iskoláztatási és szociális segélyezési eljárások együttesére, végiggondolt rendszerére van szükség ahhoz, hogy egy jottányival is el tudjon mozdulni arról a pontról, ahol jelenleg áll. Azonban az elmúlt évek arról győznek meg, hogy a központi kormányszervezeteknek az ilyen irányú törekvései nem igazán érik el a címzetteket, és nem képesek ezt a három nagy területet – az oktatást, a szociálpolitikát és a foglalkoztatáspolitkát – összehangolni. Éppen ezért, miközben a szociál is politika fő szereplőivé az önkormányzatokat tettük, pontosabban készülünk tenni a szociális törvényben, és ezt tükrözi a költségvetés szerkezete is, amely a szociális kiadásoknak egy igen jelentős részét pumpálja az önkormányzatok normatív támogatásán k eresztül, illetve egyéb támogatási formákon keresztül az önkormányzatokhoz, a feszültségek komolyabb oldódását csak akkor várhatnánk, hogy ha ezeknek a politikai területeknek a döntési körét is a települési önkormányzatok felé nyomnánk el. Tehát foglalkozt atáspolitikában, iskoláztatásban, oktatásban és szociális politikában sokkal nagyobb önállóságot adnánk az önkormányzatoknak, illetve az önkormányzatok önkéntes és természetadta, gazdaságadta szövetségeinek, mint a jelenlegi gyakorlatunkban és a jelenlegi pénzelosztásunkban. Az ugyanis, hogy a központi költségvetés, amely gyakorlatilag minden elvonható jövedelmet elvon mind a gazdálkodó szervezetektől, mind az állampolgároktól, egy monumentális újraelosztás keretében visszacsorgat ilyen pénzeket az önkormán yzatokhoz, nem oldja meg a problémát, amelyről beszéltem. Ez a visszacsorgatás ugyanis esetleges, és ez a költségvetés, az ez évi költségvetés mindennél fényesebben bizonyítja, hogy a költségvetés állapotának a pillanatnyi állásától függ. Olyan ideoda rán gatott erők ezek, amelyek az önkormányzatokba pénzt pumpálnak vissza azzal a
