Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
1777 tárgyalásbavételével? Kérem, valamennyien a nyomógomb mellet t helyezkedjenek el. Most kérem szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm. (Igen: 157, tartózkodott: 2, nem: 3. – A Ház nem határozatképes.) Az Országgyűlés nem bizonyult határozatképesnek. Kérem majd a határozatképesség biztosítását, a későbbiekben viszszatérünk a határozathozatalokhoz. A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az 1993. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat általános vitáj ának folytatása. A Kormány előterjesztését a 6598as és a 7146os számon kapták kézhez képviselőtársaim. Ehhez az Állami Számvevőszék jelentést nyújtott be a 6929es számon. A mai ülésnapon folytatjuk egyes képviselői felszólalások meghallgatását. Holnap d élelőtt néhány elhalasztott bizottsági vélemény ismertetésére kerül sor, majd az adótörvények általános vitájának lezárását követően térünk vissza a képviselői felszólalások folytatásához. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Solt Ottiliának, a S zabad Demokraták Szövetsége korábban jelentkezett képviselőjének. Felszólaló: Solt Ottilia (SZDSZ) SOLT OTTILIA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az 1993as költségvetésnek a szociálpolitikával kapcsolatos kérdéseiről sz eretnék beszélni. Azt szeretném megvilágítani, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontja szerint milyen szociálpolitikai törekvések és milyen szociálpolitikai sikeresség látszik az 1993as költségvetésből, összefüggésben természetesen az adótörvén yekkel. Bizonyára nem mondok újat ebben a Házban, ha felhívom arra a figyelmüket, hogy Magyarországon, a magyar társadalomban bonyolult és súlyos szociális feszültségek gerjednek, amelyek helyenként mármár szociális háború, szociális konfliktus formáját ö ltik. Ezek a szociális feszültségek az én megítélésem szerint csak részben származnak azokból a tényekből, amelyek mindannyiunk számára közismertek; nevezetesen a létminimum alatt élők vélelmezett kétmilliós táborából, a munkanélküliség ismert adataiból, é s abból a tényből, hogy a széles középrétegek számára is bizonytalanná vált a jövő, hogy kénytelenek fogyasztási szokásaikat átalakítani, drasztikusan megváltoztatni azokat az arányokat, amelyekre a pénzüket költik. És talán ennél is súlyosabban érinti őke t, hogy csődöt mondtak azok az életstratégiák, azok a bevált eljárásmódok és tervek, amelyek szerint az elmúlt évtizedekben élni tudtak. Talán kiemelném ezek közül a bizonytalansági tényezők közül azt a nagyon nyomasztó tényt, hogy pontosan a középrétegek számára például teljesen rejtélyes, hogy milyen jövőt szánjanak a gyerekeiknek, hogy milyen kimenetelt várhatnak attól, ha egyik vagy másik iskolatípusba iskolázzák, hiszen az az élmény áll előttük, hogy az iskolából kikerülő gyerekek tömegei munka nélkül maradnak. Ezek nagyon rossz közérzetet szülő tények, tapasztalatok, és semmiképpen nem lenne méltányos, ha ezt a Kormány politikai hibájaként tartanánk számon. Hiszen ezek a tények és ezek a tapasztalatok elsősorban a gazdaság állapotából következnek, azt kell mondani, hogy elkerülhetetlenül. Van azonban ennek a szociális feszültségnek egy olyan oldala, amelyre talán nem hiába hívom fel a figyelmüket, mert talán nem annyira világos, mint az előzőek, nem annyira közkeletű megfogalmazásai ennek a feszültségne k.
