Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 9. hétfő, az őszi ülésszak 23. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
1718 1996ra a Margitszigeten én is javaslom ezt a csodálatos megbékélés emlékművét, de 1996ig történnie kell valaminek. Nem lehet a hazaárulókat és a gyilkosokat összemosni. Ez az alapállása annak, hogy ezt a kegyeletadást a Margitszigeten 1996ban megejtsük. A Köztársaság téren eleve nem lehet a megbékélés emlékműve, mert a Köztársaság tér a gyilk osságok színhelye. A Köztársaság tér a nemzet felelősségre vonásának a kötelező mementója a gyilkosokkal, a hazaárulókkal szemben. Ezt ajánlom a tisztelt alapítványt tevők és kezdeményezők figyelmébe. Ugyanakkor a stílust illetően egyszerűen érthetetlen vo lt számomra – és osztom Zimányi Tibor képviselő úr rosszallását, a magam részéről felháborodással megtoldva – , hogy ezt a tisztelt Ház emelvényéről, elnöki pulpitusáról tették meg. Engedjék meg, hogy hivatkozzam azokra – nemcsak kivégzett hősökre – az árta tlanokra, akiket orvlövészek tettek el láb alól. Tervszerűen és hosszú napokon keresztül emlékeztessek azokra az áldozatokra, akik ártatlanul kenyérért mentek, és szitává lőtték őket. Azt hiszem, hogy a két perc végére értem, és tiszteletben tartom a tiszt elt Ház kegyeleti érzékenységét, amikor megemlítem, hogy a felelősségre vonás törvénye elfogadása után '996ban nemzeti ünnepünk a világkiállítás alkalmával egy nagy kegyeletes megbocsátást adjon a nemzet bűnöseinek is a Margitszigeten. Köszönöm, elnök úr. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Ugyancsak kétperces időkeretben szólni kíván Szűcs István a Magyar Demokrata Fórum részéről. Napirend előtti felszólaló: Dr. Szűcs István (MDF) SZŰCS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtár saim! Miután minden bizonnyal előbbutóbb én is meg fogok halni, úgy személyes megtámadtatásnak veszem ezt a kezdeményezést, ami itt elhangzott. Én 1956ban a Veszprém megyei forradalmi tanács tagja voltam, amelynek elnökét, dr. Brusznyai Árpádot, egy tört énészt, egy latin és görög tanárt, egy rendkívül humán műveltségű és jóindulatú embert kivégeztek akkor, amikor a bíróság csak életfogytiglant adott. Papp János elvtárs akkor mindent megtett az ítélet súlyosbításáért. Brusznyai Árpád 35 éve a sírban van, P app János elvtárs meg most is a vadásztársaságban. Én tiltakozom az ellen, hogy a papjánosoknak és egyéb ilyen striciknek és a Brusznyai Árpádnak közös emlékművet állítsunk. De tiltakozom még mások nevében is. Én nem voltam soha reformkommunista, de el nem bírom képzelni, hogy Nagy Imrét és Nagy Imrével együtt kivégzetteket most akkor egy közös emlékművel ünnepeljük a Kádárral, a Münnichhel, a Marosánnal? Hogy van ez? Én úgy érzem, itt valami borzasztó dolog történik, amivel össze akarják mocskolni a forra dalom szellemét és a forradalom hőseinek, mártírjainak a szellemét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Viszonválasszal kíván élni Zimányi Tibor. (15.30) Napirend előtti felszólaló: Dr. Zimá nyi Tibor (MDF) ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF) Tisztelt Ház! El kell mondanom, hogy sajnos mindaz, amit dr. Dornbach Alajos képviselőtársam és egyúttal a Parlament alelnöke az előbb elmondott, az egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Soha ilyen határozat a Tö rténelmi Igazságtétel Bizottság egyik szervezetében sem született. Viszont a márciusi közgyűlésen igenis elítélő határozat született egyhangúlag, pontosan két személy ellen. Én nem akartam már kitérni erre, de most ezek után meg kell neveznem, hogy Vásárhe lyi Miklós, aki
