Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A bányászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
1704 szerint bizony sok más olyan szekun derhasznosításra van példa, amelyre nem utal ez a törvényjavaslat, bár beleérthető és ideértelmezhető. Mire gondolok? A különböző ipari nyersanyagok, illetve hulladékok hasznosításának kérdései, szeméttelepek hasznosítása, szeméttelep és gázfejlesztés, gáz hasznosítás problémaköre nem igazán olvasható ki, hogy beletartozike ennek a törvénynek a hatályába. S ez gyakorlatilag már az általam az előbb jelzett első témakörhöz is kapcsolódik, s erre szeretnék néhány utalást tenni. A 2. § azt mondja, hogy az ásván yvagyongazdálkodási követelmények érvényesülésének biztosításával foglalkozik ez a törvényjavaslat. Azonban nem szól arról, hogy melyek ezek a követelmények, hogyan kívánja ezeket érvényesíteni, ki határozza meg ezeket a követelményeket, ki és hogyan elle nőrzi ezeknek a követelményeknek a betartását, érvényesülését. Sőt, a fogalmak tekintetében is elég lazán adja meg az ásványvagyongazdálkodás fogalmát, illetve ennek a követelményeit is. Szintén az ásványvagyongazdálkodás kapcsán szeretnék utalni arra, h ogy a bányajáradék fogalmát bevezeti ez a törvényjavaslat, amely korszerűnek mondható, és nyugateurópai példákra hivatkozva vezeti be a mi törvényjavaslatunk is ezt a fogalmat. Azonban a magyar bányásztársadalomban, a bányászattal foglalkozó elméleti, gya korlati szakemberek között is van egy olyan nézet: lehet, hogy szerencsésebb volna az ásványvagyonhasználatbavételi díj fogalmának a bevezetése, és ebben a környezetvédelemmel, környezethasznosítással foglalkozó szakemberek is mélyen egyetértenek, ugyanis a bányajáradék fogalma és ennek a technikája az állam részéről – amely a bányajáradékot szedi – arra ösztönzi a bányavállalkozókat, a koncessziós társaságokat, hogy minél nagyobb kitermelést végezzenek. Nyilván ennek fejében ennél nagyobb bányajáradékot f ognak fizetni az állam számára, miközben egy tervszerű ásványvagyongazdálkodás nem jelenik meg, nem fedezhető fel mögötte; tehát egy rablógazdálkodást eredményezhet a bányajáradék bevezetése. És nem definiálja a törvény, hogy milyen módon, miben értendő e z a bányajáradék, mivel azt mondja, hogy az értékét kell befizetni az állam számára. Azonban hogy ez milyen áron számított értéket kell, hogy jelentsen, azt nem tisztázza a törvényjavaslat. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a 25. §ban a földt ani adatszolgáltatásról és az adatok kezeléséről szól a törvényjavaslat. Azonban ebben a fejezetben, paragrafusban nem tisztázódik, hogy milyen módon garantálja a különböző tudományos kutatóintézetek, kutatók számára az ásványvagyonnal kapcsolatos adatokat , adatszolgáltatást. Ezzel kapcsolatban is felmerülnek azok az aggályok, hogy a bányavállalkozó saját érdekeinek megfelelően már az előkutatásokban is esetleg eltitkol olyan adatokat, geológiai eredményeket, amelyek az ország ásványvagyongazdálkodása szem pontjából rendkívül hasznosak lennének. Különösen zavaró az, hogy a koncessziós társaság számára a kutatási eredményeket üzleti titokként minősíti. Nem ismeretes titokvédelemmel kapcsolatos ilyen irányú előírás, hogy minek számít ez, vannake ennek üzleti értékei, hogyan hasznosíthatja a kutatások során, illetve a termelés során szerzett adatokat a bányavállalkozó. S nyilván ebben a természetvédelemmel, környezetvédelemmel foglalkozó hatóságoknak is szükséges volna valamiféle beleszólási jogot biztosítani. A 43. § (3) bekezdése utal ugyan erre, hogy a természetvédelmi hatóságoknak milyen jogkört kellene biztosítani, azonban ez konkrétabb formában nem jelenik meg. Ennek a kérdéskörnek a kapcsán egy elvi problémáról, amely bár első hallásra nem tűnik szorosan kapcsolódónak az ásványianyaggazdálkodáshoz, de úgy gondolom, hogy ide tartozik. A bányászatról szóló törvényjavaslat ugyanis figyelmen kívül hagyja a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló ez évi LIII. törvényt és az ehhez kapcsolódó 126. kormányrendeletet. A 126. kormányrendelet 3. §a ugyanis kimondja, hogy az állami tulajdonban álló természetvédelmi területek közül a nemzeti parkok, fokozottan védett természeti területek és a nemzetközi egyezmények ha tálya alá tartozó területek a kincstári vagyonról szóló törvény hatálybalépéséig az ÁVRT induló vagyoni körébe tartoznak. Ugyanakkor az említett
