Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZALAY GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1698 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Képviselő Úr! Csak annyit szeretnék mondani, hogy szo vjet szén már nincs, miután nem létezik Szovjetszkij Szojuz. Nyilván orosz vagy ukrán szénre gondolt. A következő szónok Szalay Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka. Bár azt mondtam, hogy 12 óráig folytatjuk ezt az általános vitát, de azt hiszem, most ez úgy helyes, ha önt még az Országgyűlés meghallgatja. Megadom a szót. (dr. Gyurkó János: Elnök úr, kétperces van!) Igen. Kétperces van? (dr. Gyurkó János: Igen.) Elnézést kérek. Gyurkó képviselő úr kér kétperc es reagálásra lehetőséget. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Gyurkó János (MDF) GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Csak Szűcs Istvánnak egy megjegyzésére kell reagálnom. A környezetvédelmi bizottságot kedvezőtlen színben tünteti fel az a me gjegyzés, hogy mi valószínűleg más anyagot olvastunk, mint ő. Ugyanazt az anyagot kaptuk meg, és nem az a bajunk az anyaggal, hogy az elején nincs felsorolva a prioritások között a környezetvédelem, mert fel van sorolva. Csak a későbbi kidolgozása ennek hi ányzik. Ez a baj! Tehát megmarad a verbális környezetvédelem szintjén, amelyik a ráolvasással egyenértékű. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom tehát a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselő csoportja vezérszónokának. Felszólaló: Szalay Gábor az SZDSZ képviselőcsoport nevében SZALAY GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szinte napra pontosan három esztendeje már annak, hogy 1989 novemberében még a Némethkormány elfogadta és benyújtotta az akkori Országgyűlésnek a jelenleg előttünk fekvő, a magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató ősét és első változatát. Az akkori parlament azonban abból az egyé bként helyes elvi alapállásból kiindulva, hogy napjai megszámláltatván, már nem kíván hosszú távra kiható kérdésekben dönteni, az előterjesztést már nem tárgyalta, s ezt a feladatot ránk hagyományozta. Bár ez az utolsó pillanatban jött bölcsességet csak he lyeselni lehet, nem állítható, hogy mindezzel örömteli és rózsás örökség szakadt a nyakunkba. Energiapolitikai koncepciót készített itt aztán az elmúlt 23 év során minden magára valamit is adni akaró intézet, tudományos műhely, politikai párt, érdekképvi seleti szervezet, na és természetesen, ami minket egyedül és kizárólagosan érint, a Kormány, s azon belül is az ipari és kereskedelmi tárca, mely az Országgyűlés gazdasági bizottságával, majd később az energetikai albizottsággal folytatott háttérviták és e gyeztetések nyomán szintén folyamatosan rukkolt elő újabb és újabb energiapolitikai koncepcióváltozataival. Ezeknek részleteiről a gazdasági bizottság előadója, Szűcs István részletesen szólt, úgyhogy ezekre nem térnék ki. Annyi mindenesetre megállapítható , hogy az energiapolitikai koncepció közelmúltbéli története leginkább Déva várának sorsához, vagy Sziszüphosz soha véget érni nem akaró erőfeszítéseihez hasonlítható. S ez mind nem véletlen. Hisz egy rendkívül bonyolult, önellentmondásaitól teljesen meg n em szabadítható, ugyanakkor alapvető jelentőségű ügyről van szó. Adva van egy ország, a mi országunk, Magyarország, amely szabadulni szeretne egyoldalúan importfüggő energetikai helyzetéből, de míg hazai forrásai erősen korlátosak és környezetszennyezők, a ddig importjának reorientációja műszaki, pénzügyi és társadalmi akadályok különféle kombinációinak előzetes elhárítását feltételezi. Adva van egy ország, amelyik csökkenteni szeretné gazdasága energiaigényességét és növelné energiahatékonyságát és egyúttal villamosítási szintjét is, amelyik szeretné selejtezni és modernebbekkel, környezetbarátabbakkal felváltani elaggott állapotú, környezetkárosító erőműveit, miközben minderre a kevésnél is kevesebb a pénze.
