Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZŰCS ISTVÁN, DR. az MDF vezérszónoka:
1695 rendhagyó kiv ételnek számít az Adriakőolajvezeték, amely azonban először is csaknem 10 évig nem működött, most viszont, amikor valóban szükségünk lenne rá – a jugoszláv háború miatt vált működésképtelenné, mint ismeretes – , múlt év szeptember óta sajnos nem kapunk kőo lajat az Adriavezetéken. A világméretű kőolajárrobbanás, illetve a szovjet kőolajszállítások csökkenése hibás reagálást eredményezett a magyar energiagazdálkodásban. Nem a gazdaság energiaigényességét csökkentették, nem történt meg az energiaigényes ágaz atok leépítése és korszerűsítése, ami NyugatEurópában a hetvenes években végbement, ehelyett erőltetett ütemű energietikai fejlesztések indultak, amelyek nélkülözték az alapvető gazdasági szemléletet. Ezek közé tartozik az úgynevezett eocénprogram, a liás zprogram a szénbányászatban, a bicskei hőerőmű elkezdett, illetve abbahagyott építkezése, a gyakorlatilag félbehagyott tiszai finomító, a Tiszai Kőolajipari Vállalat stb. Ezekkel a létesítményekkel kapcsolatban nem került sor társadalmi vitára, de különöse n szembetűnő a társadalmi vélemény figyelmen kívül hagyása a Dunai Vízlépcső, Bős – Nagymaros megépítésében. Itt egy kis kitérőt kell tennem, és külön foglalkozom a bányavállalatokkal. Különös tekintettel arra, hogy a jövő héten ismét indulnak a kényszerű tá rgyalások a Bányászati Dolgozók Szakszervezetével. A bányavállalatok eladósodtak az elmúlt évtizedekben, a bányavállalatok adósságállománya jelen pillanatban több, mint a bányavállalatok teljes vagyonának az értéke. Sajnos kényszerülni kell, kényszerülni f ogunk a bányabezárások fokozatos végrehajtására, és kényszerülni fogunk mérsékelni az állami beavatkozás mértékét, az állami beavatkozás kényszerét, hiszen egy piacgazdaság irányába menetelő országban egy energetikai részvénytársaságokra épülő gazdaság mel lett ilyen kényszerhelyzetek a jövőben kerülendők. A központi tervutasítások végrehajtására az energetikában monopolista óriásvállalatok jöttek létre, amelyek fő feladata nem a hatékony gazdálkodás, hanem az állami központi akarat végrehajtása volt. Emiatt ezek a vállalatok nem voltak érdekeltek a takarékos energiafelhasználási módszerek alkalmazásában vagy a társadalmi kapcsolatok erősítésében. Gyakorlatilag a társadalmi kihatások figyelmen kívül hagyását jelentette a környezetvédelmi szempontok háttérbe s zorulása. A technológiafejlesztések elmaradása, az igénytelen berendezések, a beruházási összegek állami korlátozása egyaránt a környezet fokozott károsodásához vezettek. A tervutasításos irányítás, a rossz energiaárrendszer, a Kormány támogatási és elvon ási politikája, a piaci viszonyok és az érdekeltség hiánya az egyén és a gazdálkodó egységek teljes érdektelenségét eredményezték az energiamegtakarítás, energiatakarékosság területén is. Ennek következtében – bár a nyolcvanas években kormányzati szinten m eghirdettek energiatakarékossági és racionalizálási programokat, ezek nem vezettek kellő eredményre, teszem hozzá, nem vezethettek kedvező eredményre – a rendelkezésre álló társadalmi, állami pénzek jelentős részét pazarló módon, sok esetben indokolatlan energiahordozócserékre használták fel. A gazdaság energiaigényessége és energiahatékonysága nem javult. Az "olcsó energia"szemlélet miatt háttérbe szorult az energiatakarékosság a beruházásokban és a fejlesztésekben is. Így például a kapcsolt hő- és vill amosenergiatermelés helyett forróvízhőközpontok épültek a távfűtési rendszerekben, ekkor épültek a szabályozhatatlan egycsöves rendszerek, nem terjedtek el az energiatakarékos készülékek, berendezések és világítótestek. Ezzel szemben voltak eredmények is , a dogmatikus szemlélet ellenére a magyar energetika a volt szocialista táboron belül néhány tekintetben a többieknél jobb, vagy sokkal jobb eredményt tudott fölmutatni. Megépült néhány olyan létesítmény, amely európai mércével is korszerű, modern technik ának számított, ilyen például a Dunai Kőolajfeldolgozó és a Paksi Atomerőmű. Ez utóbbinál különös tekintettel a hazai tervezésekkel, fejlesztéssel átalakított elektronikus vezérlő rendszerre. (11.50)
