Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - NYERS REZSŐ (MSZP)
1677 NYERS REZSŐ (MSZP) Tisztelt Ház! Mondanivalóm azt a gazdaságpolitikai szemléletet tükrözi, amelyet Békesi László a Szoc ialista Párt vezérszónokaként kifejtett. Mint a Szocialista Internacionálé elveit elfogadó és képviselő párt, általános célunkat a nemzetgazdaság fejlődésében, különös célunkat pedig a munkavállalói érdekek érvényre juttatásában látjuk, s tudjuk, hogy az u tóbbit csak az előbbi céllal együtt érhetjük el. Nem vagyunk és nem leszünk vállalkozásellenesek, sőt támogatjuk olyan gazdasági környezet kialakítását, amelyben érdemesebb lesz tőkét befektetni, amelyben kiszámíthatóbb lesz a kormányzati cselekvés, eredmé nyesebbek a szolíd vállalkozások, mert ilyen helyzetben a munkavállalók széles tömegei is megtalálják a maguk számítását. Mi több, csak ilyen helyzetben boldogulhatnak igazán! A Kormánytól aktív gazdaságpolitikát várunk el piackonform eszközökkel, a mainál jobb koncepcionális megalapozással és professzionálisabb kivitelezésben. Különösen az államháztartással kapcsolatos reformok kidolgozásában, a privatizáció és az állami vagyonkezelés gyakorlatának előmozdításában és a foglalkoztatási politikában várjuk el a jobb kormányzást. Beleértve természetesen a mainál teljesebb és tisztázottabb törvényi megalapozást. Nem támogatjuk viszont a gazdasági élet mai kormányzati túlpolitizálásának a tendenciáját, erről már több szó esett itt, ami főként a privatizáció és a vagyonkezelés terén, valamint a mezőgazdasággal kapcsolatban tapasztalható. Az elmúlt 40 év hazai tanulságai, de eléggé széles nemzetközi tapasztalatok is mutatják, hogy a gazdaságba való politikai behatolás egyértelműen hatékonyságrontó tényező akkor is, ha szocialista, akkor is, ha konzervatív keresztény célok érdekében történik a dolog. Bíráljuk azt a jelenséget, ami nem ritkán hozza nehéz helyzetbe a gazdálkodó szférát, amikor fiskális, vagy monetáris, vagy éppen szakmai szabályozási intézkedéseket kell ő állami vagy érdekképviseleti koordináció híján meglepetésszerűen rendelnek el, mint például az importőrök számára az azonnali vám- és ÁFAfizetési kötelezettséget. Ez ugyanis annyit könnyített az állam felé, amenynyit nehezített az importáló vállalatok felé, ha éppen még nem több nehézséget okozott a vállalatoknak. Bíráljuk azt is, hogy a kormányzat még mindig nem veszi kellően figyelembe az érdekképviseletek társadalmilag fontos szerepét, gyakran csak késve kéri véleményünket – a mostani költségvetésnél is ez történt – , néha pedig figyelmen kívül hagyja azokat. Egyáltalán az érdekegyeztetés rendszere hiányos, gyakorlata pedig döcögő. Ez is hatékonyságcsökkentő tényező. A piacgazdaság útján való előrehaladásunkat manapság – véleményünk szerint – háromfajt a bizonytalansági tényező is lassítja. Ezek: a piaci, a pénzügyi és a szociális biztonság fogyatékos, sőt fogyatkozó volta. A külső piaci illeszkedésünk lassan javuló, a gazdálkodók piaci alkalmazkodási szándéka általában már erős, de eszközellátottságuk a nagyobb biztonsághoz sajnos nem elegendő. A belső piaci helyzetet pedig a keresleti hiány teszi bizonytalanná a termelők, szolgáltatók számára. A pénzügyi bizonytalanság megszűnt vagy erősen csökkent a devizagazdálkodásban, ez igaz, és a külföldi hitelakc iók lebonyolításában is. Viszont fokozódott az állami költségvetésben, és ha ez pillanatnyilag nem is okoz finanszírozási gondot – mint a miniszter úr megállapította – , a közeljövő azonban már nem biztosított. A gazdálkodó szervezetek jövedelmezősége alacs ony, likviditási helyzete pedig aggasztó. A szociális bizonytalanság a munkaerőpiaci helyzet rohamos romlásából ered, továbbá abból, hogy az állami gondoskodásnak a korábbi, kétségtelenül túlzott és csökkentendő rendszerét és mértékeit rögtönözve, kényszer cselekvés módjára, nem pedig átfogó koncepció alapján építi le a Kormány.
