Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1675 önmagában véve, ha vagyonrészeket értékes ítenek, hiszen a vásárló magántulajdonos hatékonyabban gazdálkodhat egyegy jó ingatlannal, mint az önkormányzat; a magáncégtől beszedett adóból az önkormányzat többet fordíthat a lakosságról való gondoskodásra, mint amenynyit baj nélkül kivonhatna saját v állalkozásából, a saját maga által indított vállalkozásból. A probléma inkább ott van, hogy az önkormányzatok mostani kemény költségvetési megszorítása egyik évről a másikra való belekényszerítésük vagyontárgyaik, ingatlanaik tömeges eladásába, károkat oko zhat nekik és az államháztartás egészének. Emellett a tömeges eladás kényszerűsége leverheti az árakat, és akár az ingatlanpiacot is megrendítheti. Ennek igen messzemenő következményei lennének az önkormányzati körön kívül is, hiszen sok kisebb és nagyobb állami és magántulajdonú vállalkozás juthat csődbe, ha ingatlanjaik leértékelődnek – csődhullámunk pedig, sajnos, már enélkül is van. Miből juthatnának, tisztelt Ház, még forrásokhoz az önkormányzatok, amelyekből közhasznú feladataikat finanszírozhatnák. N os, a Kormány és a kormánypártok az utóbbi időben egyre többet beszélnek arról, hogy az önkormányzatok tekintélyes felhalmozott pénzeszközökkel rendelkeznek, és ezeket elkölthetik. Jól hangzik az, hogy 70 milliárd forintnál több van felhalmozva az önkormán yzatok számláin: "Lám, gazdagok az önkormányzatok – költsék el a meglévő pénzüket!" Nos, ez képtelen, rosszindulatú, félrevezető agitáció. Az önkormányzatok összes bankszámlán lévő pénzeszközei szeptember 30án megközelítették a 76 milliárd forintot. Ez az összeg azonban magában foglalja természetesen még az elkülönített betéteket is, például a lakosságtól telefonkötvényekre begyűjtött pénzeket, amelyeket az önkormányzatok aligha költhetnének el. Ugyancsak magában foglalja ez az összeg a beszedett, a közpon ti szervek felé továbbítás alatt álló adókat. Elég furcsa lenne, hogyha, mondjuk, ezt elköltenék. Emellett azt se feledjük: a helyi önkormányzatok az idén várhatóan körülbelül 100 milliárd forint – hogy a hivatalos adatot idézzem: 100,1 milliárd forint – é rtékű beruházást valósítanak meg. Kérem, gondolják meg: ilyen mérvű beruházási tevékenység a pénzeszközök jelentős előzetes felhalmozását követeli meg. És a beruházásokat – így azok kifizetését is – sok tényező késleltetheti. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy a pénz az önkormányzat számláján "parkol", amíg ki nem fizetik. Végül vegyük figyelembe azt, hogy itt nem egy önkormányzatról van szó, hanem 3200ról, és azoknak még 12 ezer költségvetési intézményéről – körülbelül – , amelyek önálló számlával rendelkeznek . Itt tehát több mint 15 ezer számláról beszélünk, amelyekről részben folyamatosan, részben lökésszerűen kell teljesíteni kifizetéseket – összesen körülbelül évi 480 milliárd forint értékben, és egyik számla sem kerülhet soha minuszba. Elég furcsa lenne, u gye, hogyha valamelyik számla mínuszba kerülne… Összehasonlításképpen hadd jegyezzem meg: a központi költségvetés egyetlen – igaz, több mint másfélszer nagyobb forgalmú – forgóalapszámláján 60 milliárd forint forgóalap van. Ráadásul, ha ez a forgóalap fogy óban van, a központi költségvetés bármikor biztonságosan és gyorsan juthat hitelhez – például kincstárjegyek kibocsátásával, míg az önkormányzatok számára sokkal nehezebb és lassúbb hitelt szerezni, tehát nekik ott kell legyen a pénz, hogy mindig fizetni t udjanak. Nyilvánvaló tehát, hogyha van is tehetetlenkedés néhány önkormányzat pénzeinek elköltése körül, összességében alapjában véve egyáltalán nem erről van szó. Felelőtlenség az önkormányzatokat arra bíztatni, hogy megfelelő pénzeszközök híján költsék e l azokat a pénzeszközöket, amelyek bankszámláikon a forgalom lebonyolításához tisztán technikailag szükségesek. Fantáziaszegénységre és az illetékesek szakmai lelkiismerethiányára vall az, ha a Kormány ilyen ötletek hangoztatásával próbálja a közvéleményt az önkormányzatok ellen hangolni. A feladat nem ilyen hangulatok felkorbácsolása, hanem a valóságos problémák kezelése, az önkormányzati feladatok megvalósításához szükséges források biztosítása.
