Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 4. szerda, az őszi ülésszak 22. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1673 önkormányzatokat. Most azonban, amikor a költségvetés a téma, természetesen a pénzről kell beszélni. Nos, milyen pénzeszközökkel rendelkez hetnek az önkormányzatok jövőre? Hát először is, saját bevételük kevés. A Kormány egyre többet beszél arról, hogy az önkormányzatoknak több helyi adót kellene kivetniük a lakosságra meg a vállalkozásokra. Ez akkor lenne lehetséges, ha a központi adók lénye gesen csökkennének. És jobb is lenne így. Az államháztartási reformnak – amelynek szükségességéről sok szó esett már ebben a Házban – mi éppen ebben látnánk az egyik lényegét, egy ilyen átalakításban. Így tehát, ha az adóbevételeknek – amelyek összességébe n természetesen nem növelhetők, hanem inkább csökkenteni kell őket – a kisebb helyi közösségekbe közvetlenül nagyobb hányada folyna be, így ezekben a közösségekben dőlne el, hogy végül is milyen célra mennyi adót vetnek ki. NyugatEurópa számos országában a helyi adók a helyhatóságok összes bevételének a felét is kiteszik. Nálunk ez az arány 10% alatt van, tisztelt Ház, és nem növekszik. Erre az évre a Kormány 25 milliárd forint helyi adóval számol. Ma már világos, hogy ez 1415 milliárd forintnál több nem lesz. Jövőre mégis 22 milliárdot terveznek megint a Pénzügyminisztériumban, ami azonban aligha fog bejönni. Nem lehet komolyan azt gondolni, hogy a mai jövedelmi viszonyok között és a már adott adószint mellett egyszerre lehet a központi meg a helyi adókat is növelni. A központi adók növelése egyedül is túl nagy tehertétel a lakosság és a vállalkozások számára. Ezt a Kormánynak és az őt támogató pártoknak kell megérteniük most, amikor folyik az adótörvények tárgyalása. Az önkormányzatok értik ezt, és általá ban aligha fogják növelni a helyi adóterheket. Így persze az önkormányzatok alapjában véve a központilag nekik juttatott, átengedett bevételekkel gazdálkodhatnak, ahogyan ez eddig is volt. Az önkormányzatoknak juttatandó pénzeszközök a törvényjavaslat szer int a tavalyi 290 milliárd forintról 318 milliárdra növekszenek. Ez 9,6%os növekedés. Ami kevesebb mint a fele a költségvetés összes kiadása 22,4%os növekedésének. Ez azt jelenti, tisztelt kollégák, hogy az önkormányzatok pénzeszközeinek növekedése, és í gy a gyermekeink iskoláztatására és más hasonló célokra fordítható pénzeszközök növekedése kevesebb lesz, mint a központi költségvetési szervek kiadásainak növekedése, és kevesebb lesz, mint az infláció. A helyi önkormányzatoknak juttatott pénzeszközök teh át 1993ban – a Kormány javaslata szerint – kevesebbet fognak érni, mint értek 1992ben. Ez a csökkenés ráadásul akkor történik, amikor az önkormányzatokra a törvények új feladatokat rónak a régiek változatlanul hagyásával. A közalkalmazotti és a köztisztv iselői törvény például 1992. július 1jétől illetménypótlékok, túlmunkadíjak, műszakpótlékok, jubileumi jutalmak, tizenharmadik havi bér fizetését írják elő. Mindezekhez 1992ben nem volt többletforrás, és a Kormány törvényjavaslata szerint jövőre sem lesz . 1993ban – ugyancsak fedezet nélkül – újabb többletfeladatok lépnek be: a munkanélküliek támogatása, a lakásfenntartás támogatása, az új általános forgalmi adó rendszer hatásának ellentételezése a lakásépítésekhez kapcsolódó támogatásoknál, és a központi bérpolitikai intézkedések áthúzódó hatásai. És még egyszer, a közalkalmazotti, köztisztviselői törvények, amelyek – igaz, jövőre még nem kötelező érvénnyel – magasabb fizetéseket írnak elő, joggal, például a szégyellni valóan rosszul fizetett pedagógusokn ak. Hogyan lesz, tisztelt Ház, minderre fedezet? A törvényjavaslat szerint lényegében nem lesz. Azokon a megbeszéléseken, amelyeket önkormányzati vezetőkkel folytatunk, bizony súlyos nehézségek derülnek ki. A felesleges intézményeket, az intézmények felesl eges részeit az önkormányzatok már az elmúlt évek megszorító intézkedéseinek hatására felszámolták. Most már az iskoláknál például azon gondolkoznak, hogy felmondanak a logopédusnak, akire pedig a beszédhibás gyerekek tanításánál nagy szükség lenne. Nyilvá nvaló, hogy a költségvetési törvényjavaslat az önkormányzatokat sok ilyen és hasonló kényszerintézkedésekbe vinné bele. Azt hiszem, nemcsak nekünk, ellenzékieknek, hanem a kormánypártoknak és a Kormánynak is kételkednie kell abban, hogy valóban indokolnake a körülmények ilyen megszorításokat, és velük
