Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 8. kedd, az őszi ülésszak 3. napja - A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról, valamint a tartalékalapok biztosítási ágak közötti megosztásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÁDI LÁSZLÓ, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
161 legcinikusabb passzusa volt: úgy kötötte az állami garanciát a j áruléktartozások behajtásához, hogy az egyébként legnagyobb állami adósok tartozásainak behajtásáért a Kormány gyakorlatilag semmit nem tett. (12.20) A zárszámadás ugyanakkor erre való hivatkozással nem tartja érvényesnek az állami garanciát az elmúlt é vre. Helyette javasolja a likviditási alap lényegében hosszú távú lekötését. Ezzel kapcsolatosan több probléma van. 1. Tudtommal érvényben van az a törvény, amely a likvid tartalékot a kiadások 6%ában határozza meg, a javasolt lekötéssel, ezzel lényegesen alákerülünk ennek a rátának. 2. A bevételek fluktuálódása miatt már az 1991. évben is erőteljes hitelfelvételi tevékenységgel volt csak biztosítható a társadalombiztosítás likviditása. 3. A jelenlegi javaslat nem tartalmaz lényegében semmilyen garanciát e nnek a lekötött likviditási tartaléknak a visszapótlására. Itt vitatkozom a Kormány előterjesztésével, ami ugyan szól arról, hogy bizonyos garancia érvényesül, illetőleg szerintünk elégtelenek és megbízhatatlanok. A korrekt megoldás az lett volna, ha legal ább az állami adósok esetében az adósok, a járuléktartozások egy körének kijelölésével vállalt volna a költségvetés garanciát. Ez a nyugdíjbiztosítási felügyelőbizottság által egyébként javasolt megoldás nem valósult meg. A társadalombiztosítás azonban cs ak könyvviteli szempontból volt deficites az elmúlt évben, ha a tartozások befolytak volna, nem kellett volna a hiánynyal szembenézni. 4. A javaslat a hiány olyan elemeit is a likviditási tartalék terhére akarja rendezni, amelyek kifejezetten a költségveté s fizetési lazaságából adódnak. Erre csak két példát említek: az egyik a költségvetési szervek több mint egymilliárdos tartozása, a másik szintén csaknem egymilliárdos nagyságrendű, a foglalkoztatáspolitikai nyugdíjak elmaradt megtérítése. 5. Nem teljesen világos, az egyetlen megnevezett állami adós, a MÁV esetében miért nem érvényesül a más tartozásokra vonatkozóan egyébként alkalmazni kívánt, az elkövetkezendő 23 évben egyharmadegyharmad arányban meghatározott törlesztési ütemezés. Itt is vitatkoznom ke ll az előterjesztéssel, ugyanis ez nyilvánvalóan nem valósult meg akkor, amikor ez évben csak 2 milliárdot terveznek törleszteni a több mint 8 milliárdos tartozásból, tehát itt az 1 milliárdról van szó. A tavalyi évi zárszámadás kapcsán az 1 milliárd forin t nem egy olyan tétel, amit elhanyagolhatónak tekinthetnénk, és amiről azt mondhatnánk, hogy egy számítási hiba. 6. Egyáltalán nem tiszta az, hogy a visszapótlásnak az elkövetkezendő időszakban kamatosan vagy csak nominálisan kelle történnie. A költségvet és és a társadalombiztosítás közötti kamatok kérdése egyébként is teljesen tisztázatlan. Tehát láthattuk, tisztelt Képviselőtársaim, hogy a hiány ilyen módon történő finanszírozásánál nincs garancia a likviditási alapból felhasznált pénzek visszapótlására, még a törvényben megfogalmazott ingatlanértékesítésekkel sem. A hiány ilyen módon való kezelése a társadalombiztosítás hosszú távú reformját veszélyezteti. Ezzel az eljárással azonban jó esetben, amennyiben egyáltalán befolyik ez a pénz, a '92es, '93as, '94es évi társadalombiztosítási bevételekből fedezzük a '91es évben keletkezett hiányt, és ezzel a mostani és a következő 2 év hiányát tovább növeljük. A Kormány újra csak görgeti maga előtt a problémákat. Számos konklúzió levonható a jövőre nézvén a '9 1es zárszámadásból, amit, zárójelben jegyzem meg egyébként, minősíthetetlenül későn kaptunk meg. Ezek közül csak egyet említek: ne ígérjünk évvégi nyugdíjkiegészítést, amennyiben erre az anyagi feltételek előreláthatólag nem adnak módot. Ezt a múlt példáj ából is leszűrhetjük. Itt, ennél a pontnál jegyzem meg, hogy módosító javaslatokat fogunk beterjeszteni, s kérném az elnök urat, hogy ennek a napirendi pontnak a vitáját, általános vitáját csak a napirend végeztével zárja le, a módosító javaslatok elkészít ése érdekében. Köszönöm szépen.
