Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat és az 1992. évi költségvetés alakulásáról, az államháztartás helyzetéről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
1566 is, hogy ez legalább duplája lesz a tervezettnek. Sajnos a valóság még erre is rácáfolt, hiszen nem duplája, hanem triplája lesz a hiány a tervezettnek. Tisztelt Ház! Tanulságos az a tájékoztató , amit a Kormány egy kudarcokkal teli év után az Országgyűlés számára beterjesztett. A tájékoztató – meg kell mondanom – sokkal reálisabban elemzi az év közben történteket, mint 1991ben, és ez üdvözlendő tendencia. Sajnálatos, hogy erre az 1993as költség vetési javaslat összeállítása után került sor, ami több ponton ellentmond ennek az anyagnak. Szövegkörnyezetéből kiragadva hadd térjek ki a tájékoztató alapján az 1992es év folyamataira. Bármennyire szeretnénk, 1992ben a gazdasági visszaesés nem ért vége t. Kétségtelen tény, hogy néhány makrogazdasági mutató kedvezőbb, mint tavaly. Emelkedtek a devizatartalékok, a fizetési mérleg többlettel zárt, az árszínvonal kedvezően alakult. Ennek ellenére semmi jele annak, hogy a növekedés megindult volna. Több kutat óintézet hívta fel a közelmúltban a figyelmet arra, hogy a visszaesés nem állt meg, csak az üteme lassult. Vegyünk szemügyre például egy olyan tényezőt, amelyre általában pozitív módon szoktak hivatkozni és utalni: a külföldi tőkebeáramlást. Nos, mi derül ki a CreditanstaltBankverein legutóbbi felméréséből, amelyet közöltek a magyar lapok is. A külföldi beruházások 1992 közepéig hozzávetőlegesen 13 milliárd dollárt hoztak KeletEurópa számára. Ebből 44 milliárd jutott a volt Szovjetunió államainak és Magy arországnak, 2 milliárd a volt Jugoszláviának, 1,3 milliárd Lengyelországnak, 1 milliárd Csehszlovákiának és így tovább. Mi derül ki ezekből a számokból? 1992ben egyértelművé vált, hogy elvesztettük azt a kedvező arányt, ami 1990 – '91ben fennállt, vagyis hogy a külföldi befektetések fele Magyarországra jött. A számokból az is kiderül, hogy ez idáig hasonló nagyságrendű tőke jött a volt Szovjetunióba és hozzánk, de ismerve a tőkebeáramlás intenzitását, ez az egyenlőség már csak átmeneti. Magyarországot már nem használják ugródeszkának, a tőke az igazán komoly keleti piacok felé áramlik. Tőlünk keletre a nagyságrendekkel nagyobb piac jelenti a vonzerőt, míg Csehországban a hatékonyabb államtalanítás, a kedvezőbb befektetési lehetőségek jelentenek konkurenciát . Sőt. A tendenciákra utalva hadd említsem azokat a részadatokat, melyek szerint 1992. II. negyedévében Magyarország 532 millió dollár befektetéssel csak a harmadik helyezett volt, jelentősen elmaradva Csehszlovákia és Oroszország mögött. A változások okai t nyilvánvalóan a bankrendszerben, a külkereskedelmi szabályozásban, az adóelvonások rendszerében kell keresni. Nem minden alap nélkül hangzott tehát el a csehszlovák pénzügyminiszter kijelentése a középeurópai éllovas szerepéről. Magyarázkodni természete sen lehet – idézem: "nem mi csúsztunk vissza, mások voltak jobbak", vagy "hazánk előnye csökken", de ezek nem adnak magyarázatot a gazdaságpolitika kudarcaira. És itt az önök emlékezetébe szeretném idézni a hitelkockázatminősítő rangsoron való visszacsúsz ásunkat. Minden ellenkező bejelentés ellenére tovább zsugorodik az ipari termelés. Az ipari termelési indexek jobbára egy csúszdához hasonlítanak, amelynek egyelőre nem látszik a vége. Júliusban az egy évvel ezelőtti szinthez képest a csökkenés 9,2%. 1992. január – júliusi időszakban a termelés 15,6%kal maradt el az egy esztendővel korábbitól. A tervezettnél jóval magasabb a munkanélküliek aránya, amely komoly terheket ró az államháztartásra. A Kormány tervezete 500 ezer körülire becsülte az év végére várhat ó létszámot, ezt már augusztusban meghaladta a valós helyzet. Idézhetem a tájékoztató szövegét: "jobban elhúzódó visszaesés tapasztalható a gazdasági összteljesítmény és a foglalkoztatás terén." Kérdem én, akkor miért maradt el ez, vagy figyelmen kívül a ' 93as költségvetés tervezésekor? Továbbra is csökken a hazai kereslet. A lakosság pénzbevételei nem tartanak lépést az árak növekedésével, és ebből a csökkenő jövedelemből takarítanak meg nagyobb arányt. Téves volt tehát az a várakozás, miszerint 1992ben a lakosság fogyasztása 1%kal emelkedik.