Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PUSZTAI ERZSÉBET, DR. népjóléti államtitkár: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
1560 abortusztörvény után 20 év múlva hozta meg a várt hatást, és alakultak ki az európai mértékű mutatók. E törvény megalkotására nemcsak azért van szükség, mert az Alkotmánybíróság azt elrendelte, hanem mert a t örvény előkészítésével és meghozásával kapcsolatos széles körű eszmecsere sok kérdést tisztáz a felmerülő filozófiai, teológiai, etikai, szociológiai, pedagógiai, jogi és orvosi kérdések közül. Mint ahogy tette ezt többek közö tt az orvosi jelentőségén messze túlnövő esztergomi konferencia ez év nyarán, amit a Nőgyógyászok és Szülészek Európai Társasága rendezett "A civil társadalom és az abortusz" címmel. Ez a konferencia a hazai abortuszhelyzet elemzéseként egyértelműen kimond ta, hogy Magyarországon sajnos az a kérdés merül fel, hogy abortusz vagy szülés? Holott annak kellene, hogy fogamzásgátlás vagy szülés? Arról van tehát szó, hogy ma nálunk nagyon sokan az abortuszt használják fogamzásgátlás helyett születésszabályozásként . Ezt támasztják alá saját munkahelyem nőgyógyász orvosainak tapasztalatai, az abortuszon átesettek több mint fele egyáltalán nem védekezett a teherbeesés ellen, holott valójában nem akart teherbe esni. Ennek két oka lehet: a tudatlanság és a felelőtlenség . És természetesen ez vonatkozik a termékenyítésben részt vevő mindkét szereplőre, a férfire és a nőre egyaránt. Itt tehát a felvilágosultság és az erkölcs szerepéről van szó. Ettől a törvénytől tehát elsősorban nem azt kell elvárnunk, hogy arról rendelkez zen, milyen határok között engedhető meg a művi abortusz, hanem azt, hogy szolgálhatja a felvilágosultságot és az erkölcsöt, hogyan csökkentheti – persze hosszabb távon – az abortuszok számát azáltal, hogy ösztönzi a családtervezés, korszerű fogamzásgátlás , a terhes jogi és szociális lehetőségeinek megismerését. Az állampolgár ugyanis akkor van döntési helyzetben, akkor tud élni a törvény adta lehetőségekkel is, akkor váltja fel a szabadosságot a döntés szabadsága, ha mindent tud a fenti kérdésekről. Nem vé letlen ezért, hanem a törvényelőkészítő helyes szemléletét tükrözi, hogy a törvényjavaslat 2. §a arról rendelkezik, hogy az egészség és emberi élet értékéről, egészséges életmódról, felelősségteljes párkapcsolatról, emberhez méltó családi életről, a szül etésszabályozás módszereiről szóló oktatás az alap- és középfokú oktatási intézmények feladata legyen. Ha ez elfogadásra kerül, akkor természetesen magával hozza azt a kötelezettségünket, hogy ez megjelenjen az előttünk álló közoktatási törvényben és termé szetesen a nemzeti alaptantervben. Sőt, a felvilágosulatlanság jelen fázisában az oktatókat is oktatni szükséges, ezért gondoskodni kell arról, hogy ezen kérdések oktatásának elsajátítása megjelenjen felsőfokú tanintézeteinkben, a pedagógusképzésben. Az is kolán kívüli ismeretterjesztés szervezését a javaslat helyesen teszi a tisztiorvosi hivatalok keretében működő családvédelmi szolgálatok kezébe, de csak abból a szempontból, hogy elég jól kiépült hálózata létezik. Tudni kell azonban, hogy e szolgálatok ez irányú szakmai színvonala nem elégséges, jelentősen erősíteni, javítani kell családtervezéssel, szexuális élettel, terhességgel, illetve abortusszal foglalkozó profilját. Nagy feladat vár ezekre a szervezetekre abban, hogy a nevelésben az őt megillető szer epét egyre inkább visszanyerő egyházakra, továbbá más társadalmi szervezetekre támaszkodjon. A most kialakuló új orvosi alapellátási rendszer szelleméből ered, hogy a családi orvosok ez irányú felvilágosító munkája rendkívül fontossá válik, különös tekinte ttel arra, hogy a családi orvos iránti bizalom áttörheti azokat a falakat, amelyeket a prüdéria, az álszemérem von a felvilágosultság elé. Ha minden jól működik, akkor 23 évtized múlva az egészséges életre, harmonikus családi életre és párkapcsolatra neve lés súlypontja oda tevődik át, ahová való, a családokra. Jól mutatja ezt az előttünk példaszerű finn helyzet, ahol a 60as évek derekán erősítették meg a családvédelmi szervezeteket, és hatásukra mostanra váltak ezek az ismeretek az átlagember és család
