Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 3. kedd, az őszi ülésszak 21. napja - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
1546 Emberhez méltó életet nem lehet maradandóan élni úgy, hogy az életet valamilyen módon ne tisztelném! Ez f ilozófiai értelemben megindokolható, és tapasztalatilag igazolt etikai alap. Mint életpárti, én sem mondhatok mást, mint amit Hack Péter képviselőtársam is egyértelműen megfogalmazott: "Életek között nem tehetünk különbséget a fogantatás ideje, helye vagy módja alapján. Az anya méhében egy élet van, amellyel nem rendelkezhet saját belátása szerint." Meggyőződésem, ideológiai hovatartozandóságom jogán vallom: minden emberi lényt – mint személyt – fogantatása pillanatától kezdve abszolút módon tisztelni kell, mivel az ember az egyetlen teremtmény a Földön, akit Isten önmagáért akart, és mert minden emberi személyt Isten közvetlenül teremti, vagyis saját képmására szellemnek akarja. Ma már a keresztény antropológia nem beszél az embriógenezisnél animációról, hi szen vallja a test és a lélek lényegi egységét. Az alapelv leszögezése után merül fel a következő probléma, tudniillik amikor konfliktushelyzetek állnak elő, vagyis amikor az anya és a születendő gyerek élete kerül egymással szembe. Ilyenkor nem arról van szó, hogy az egyik életét a másik elé kell helyezni, hanem hogy a megmenthető életet előbbre kell helyezni a megmenthetetlennek. Itt erkölcsi bizonyosságnál többre nincs szükség. Konfliktusok esetén az értékek mérlegelé se alkalmas az orvosilag javallt terhességmegszakítás igazolására. Ezenkívül a keresztény morál nem lát elfogadható okot a terhességmegszakításra. Ez tükröződik valamiként az Aváltozatban. Az elmondottakból ugyanakkor az is következik, hogy a törvényjavas lat Aváltozatának utolsó pontja se fér be a megengedő részletek sorába, amint Mécs Imre képviselőtársam is utalt erre. Az élet abszolút erkölcsi értékének együttes felfogása ezt is kizárja. Meggyőződésem: olyan változatot is elő kellene terjeszteni, amely szerint a még meg nem született – és ragaszkodom ehhez a kifejezéshez – , de már megfogant emberi élet értékét a már megszületettekével kell összemérni. Találhate valaki okot, hogy például Pistike vagy Juliska életét most rögtön oltsuk ki, ha igen, sorolj uk fel tételesen. Az életképtelen magzat esetét nem említem az Avariáns b) pontjára utalva, mert például fej nélkül valaki nehezen képzelhető és tekinthető embernek. Utalhatok életvédelmi meggyőződésem kapcsán Hack Péter írásán kívül a Magyarországi Refor mátus Egyház múlt év február 27én megnyílt zsinatának 10 pontban foglalt álláspontjára és a Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatára, amelynek kelte 1992. szeptember 24. A lényege – idézem: "Tudatában vagyunk annak is, hogy az erkölcsi törvények megtartását n em a törvény tilalmával lehet elsősorban biztosítani, mégis szükség van törvényre, de a törvénynek az alapvető emberierkölcsi normákra és jogokra kell felépülnie." A jelen törvényalkotás visszatükrözi majd nemcsak az egyes képviselőknek, hanem az egész tö rvényhozásnak az erkölcsi emelkedettségét és a magyarság iránti felelősségtudatát. Tisztelt Országgyűlés! Teljesen azonosulok dr. Jobbágyi Gábor, a Pacem in Utero Egyesület alapító elnökének véleményével: "Feltétlenül szükség van az emberhez méltó családi élet, a férfi és nő egymás iránti tiszteletén, felelősségén alapuló párkapcsolat oktatására és a felvilágosításra." Erről Kovács Gábor képviselőtársam kíván majd bővebben szólni. "A természetes módszerű családtervezés – emberi jog. Magzat, anya, gyermek- és családvédelmi, tehát jövőszemléletű társadalmat kell kialakítanunk a jog eszközeivel is. Ez hatalmas feladatot és felelősséget jelent minden magyar állampolgár, a törvényhozás, a jogalkalmazás, az orvostársadalom részére." Tisztelt Ház! Ismételten felh ívom a figyelmet a magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat egyik alapvető fogyatékosságára. A felállított A- és Balternatíva elfogadhatatlanul beszűkíti a választási lehetőségeket, eleve nem számol az ország lakosságának több mint a felét, a kereszt ény hívőket lelkiismeretben kötelező erkölcsi normával, amely leszögezi, hogy az emberi lényt mint személyt a fogantatástól kezdve feltétlen tisztelet illeti meg.
