Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 2. hétfő, az őszi ülésszak 20. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szabad György): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
1490 rasszista, feszültségkeltő, megfélemlítő ideológia jegyében először utcára vitték a politikai szélsőségeket. Nem vizsgálhatja azok felelősségét sem, akik eddigi hallgatásukkal vagy a hallgatással felérő óvatos elhatárolódással néma cinkosságot vállaltak e törekvésekkel. És nem vizsgálhatja azok felelősségét sem, akik éles politikai harcot indítottak '56 kisajátításáért, és akik úgymond pikáns módon még az önmagát demokratikusnak tartó parlamenti ellenzéken belül is felerősítették a kisajátító, kiszorító tendenciákat. A politikai felelősséget mindezért a társadalomnak kell megállapítania. Ha korábban nem is, az 1994es választásokon. Mivel kell akkor foglalkoznia az én megítélésem szerint ennek a bizottságnak? Tőmondatban megfogalmazva: az esemény konkrét körülményeinek kivizsgálásával. A Parlament ugyanis nem mehet el amellett szó nélkül, hogy a közvéleményben számos információ látott ezzel kapcsolatban napvilágot, egymásnak ellen tmondó értékelések dömpingje árasztotta el a társadalmat. Ezek foglalkoztatják nemcsak azokat a százezreket, akik döbbenten álltak az esemény előtt, hanem meggyőződésem szerint a társadalom döntő többségét is. Tisztázó választ kell adni ezekre a körülménye kre! Három olyan kérdés van, amelyben választ vár a társadalom többsége. Az első ilyen kérdés a határőrség részvétele, amiről sok minden elhangzott már. De meg kell vizsgálni, hogy az ő részvételük megfelelte a jelenleg érvényben lévő előírá soknak, szabályszerű volte ilyen értelemben, miről szólt a számukra megfogalmazott parancs, nem kizárva a vizsgálat során azt a jóindulatot sem, amellyel az ő részvételüket kívánták biztosítani az állami ünnepségen. A második kérdés, amire választ várnak sokan: a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal felkészültsége. Ma már tudjuk, hogy a hivatal tudott arról, hogy vidéki skinheadcsoportok érkeznek a fővárosba. Értesítették a rendőrséget, akik fogadták őket az állomáson. Újabban azonban olyan információk is – ellenőrizetlen információk is – napvilágot láttak, hogy magáról a szervezkedésről is tudott a rendőrség egy előző nap során megtartott házkutatáskor lefoglalt felszólító röpiratból. Ezek a kérdések is válaszra várnak. És végül válaszra vár a rendőrség és a biztonsági szervek közbelépésének elmaradása a Kossuth téren. Vannak ugyanis olyan értékelések, amelyek politikai nagygyűlésként minősítik ezt, ahol a szólásszabadság jogában tilosnak tartottak mindenfajta közbelépést. Vannak azonban olyan értékelése k is, amelyek szerint itt egy állami rendezvény került volna megtartásra, amelynek lebonyolítását megakadályozták bizonyos csoportok. Így ennek a véleménynek a megfogalmazói joggal várták volna el a közbelépést, mint ahogy joggal várja el mindenki egy szín házban, amikor az egyik néző hangos kiabálással kritizálja az egyik színészt, hogy a rendészek nem a szólásszabadság kérdésével foglalkozva kivezessék a teremből az illetőt, hogy a rendezvény maga megtartható legyen. Ezekre a kérdésekre sokan várnak tehát választ, és azt hiszem, ezekre a kérdésekre választ kell adni. A Parlament sokak szerint vizsgázni fog akkor a társadalom előtt, amikor a bizottság felállításáról dönt. Vizsgázik arról, hogy valóban a társadalomnak felelős parlamentként viselkedike. És vi zsgázik a tekintetben is, hogy feloldjae végre azt a zártságot, elkülönültséget, amellyel eddig sokszor vádolták, és képese nyitni a társadalom igényei és elvárásai irányába. Szembe kell néznünk azzal, hogy bizonyos vádak fogalmazódhatnak meg a Parlament tel szemben, ha a bizottság nem kerül felállításra. Az ellenzéknek azzal a váddal kell szembenéznie, hogy fenn akarja tartani az állóháborút, folyamatos visszautalásokkal akarja a Kormány és a kormánykoalíció tekintélyét lejáratni, felhasználva ezt az ügye t is a folyamatos vita provokálására. A kormánykoalíciónak pedig elutasítás esetén azzal a váddal kell szembenéznie, hogy van valami takargatnivalója, és hogy a kialakult politikai patthelyzetben a szélsőséges csoportok közvetett, hallgatólagos támogatásáv al akarják gyengíteni a demokrácia intézményrendszerét, és a megfélemlítés eszközeivel akarja érvényre juttatni hatalomközpontosító törekvéseit.
