Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
1478 jellemző, s amelyen a má r ad acta szemlélendő Kupaprogram is nyugodott. Surján miniszter úr elképzelései a beterjesztett törvényjavaslat szerint ennél kevesebbet nyújtanak. Az elsőszintű modell jellemzői közé tartozik, hogy az állampolgári, vagyis alanyi jogon járó jövedelmi és szolgáltatási minimumok az abszolút biztonságot szolgálják, és a hátrányok, kockázatok bekövetkezésében viselt társadalmi felelősséget fejezik ki. A második: a kötelező járulékfizetéshez kötött, a befizetések idejétől és mértékétől függő ellátások a relatí v biztonságot szolgálják. A harmadik: a bármilyen kockázatra köthető magánbiztosítások, az egyéni öngondoskodás szabadsága az elért életszínvonal biztosításának eszköze. A mondottakhoz röviden annyit fűznék még hozzá, hogy a modell melyik társadalmi csopor t vagy csoportok biztonságát szolgálja vagy szolgálják, az elsősorban az első és a második elem színvonalától, az elemek egymáshoz viszonyított arányaitól függ. E háromszintű rendszer – véleményem szerint – nemcsak a jövedelmi biztonságra értelmezhető, han em bármilyen szolgáltatásra is. Tehát a szellemi szolgáltatásokra is. A rendszer minimumai törvényben rögzítendők, és kikényszerítésük jogosítványok, felügyelőségek útján történhet. Az értékállóság e rendszerben s jelen körülmények között indexálással bizt osítható oly módon, hogy a finanszírozást a jövedelemadó vagy járulékbevételek meghatározott százalékaként kötjük ki. A törvényjavaslatot olvasva nehezen látszik kivédhetőnek az egészségügy és az oktatás területén egy kettős rendszer kialakulása. Egy minim ális és egy elit kettős rendszer kialakulása. A kettős rendszerek kialakulása – különösen az oktatásügyben – a társadalom kasztosodását, dezintegrálódását eredményezi. Ezekben az esetekben a megoldás csak az állampolgári jogon járó oktatási és ellátási min imumok minél magasabban tartása lehet, ami értelmetlenné tehetné a még jobb pénzért, még több pénzért történő megvásárlását. A fentiekhez kapcsolódóan beszélni kívánok még a minimumok garanciájának területi aspektusairól. Úgy vélem, hogy a minimumot minden állampolgár számára biztosítani kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csupán a szükségletek lakóhelyen történő kielégítése jöhet szóba. A minimumot nemcsak térben, hanem időben is célszerű garantálni. Azaz meghatározott időn belül elérhető legyen például az orvos, az iskola és így tovább. Tehát – s most szigorúan fogalmazok, nem szeretném, ha félreértenék – nem feltétlenül egészségügyi ellátást, munkahelyet, vagy egyéb szociális és ellátó szolgáltatás telepítését kell, hanem közlekedési és telekommunikáci ós feltételek javítását, azaz a konvertálható szükségletkielégítési modelleket kell preferálni. Természetesen mindig a konkrét település és környezete adottságainak ismeretében mérlegelendő, hogy mikor célszerűbb a munkát vagy egyéb életlehetőségeket a tel epülésen biztosítani, vagy mely esetben az embereknek lehetővé tenni az ezekhez való eljutást. Tisztelt Képviselőtársaim! A szociálpolitika egyik alappillére a normativitás. Ezt az alapelvet az anyagi javak esetében igen könnyű megragadni, hiszen nyilvánva ló, hogy például összkomfortos lakásban élni jobb, mint komfort nélküliben, vagy esetleg hajléktalannak lenni. Ugyanakkor a mindennapi szociális munka végzése során számtalan konfliktus adódhat. Vitás helyzet következhet be a központi állami költségvetés é s a helyi önkormányzatok szociális elgondolásai vagy a nem állami szociális intézmények szakmai tevékenysége, kompetenciája és egy országosan elvárható kötelező norma között. Ennek feloldására hivatott a normativitás és az interpretativitás, valamint az ab szolút biztonság, amelyről korábban már beszéltem. Ezért szükség van valamennyi státuszdimenzióban garanciákra, azaz jövedelmi, fogyasztási, települési infrastrukturális, lakás, kulturális, érdekérvényesítési, foglalkoztatási, egészségügyi és így tovább ga ranciákra. Egy ilyen szélesebb értelemben vett rendszer biztosíthatja az emberi jogok, a gazdasági, szociális, kulturális stb. jogok tényleges érvényre juttatását. A jogokhoz garanciákra is szükség van. Az össztársadalmi felelősség érvényesítése fejeződik ki általában az állami szerepvállalás garanciáinak kiépítésében. A szociális szolgáltatások, intézmények már ma is döntően helyi szinten
