Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HAVAS GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1462 célokat is szolgáló kedvezmények is mennyivel nagyobb összegeket mozgatnak, vagy mennyivel nagyobb összegek sorsát befolyásolják, mint amilyen összegek sorsát ez a törvény tudja befolyásolni. Tisztelt Ház! Amikor az ellenzéki politikai erők még a parlamenti választások előtt szinte teljes mértékig egyetértettek abban, hogy Magyarországnak át kell térni a piacgazdálkodásra, akkor ezzel elfogadták azt, hogy itt nagyon jelentős jövedelemdifferenciálódás me gy majd végbe. Nem biztos azonban, hogy elfogadták azt is, hogy az újraelosztás tendenciái is olyanok legyenek, hogy azok nem piaci teljesítmény alapján tovább differenciálják ezeket a különbségeket, vagyis a jövedelemkülönbségek elég jelentős része nem a piaci teljesítmények, hanem az újraelosztás logikája alapján jön létre. (11.50) Tegnap a költségvetési vita során többen is szóltak arról a problémáról, hogy ma Magyarországon igen széles társadalmi csoportok jövedelme elsősorban attól függ, hogy milyen mé rtékig képesek eltitkolni – vagy nem képesek eltitkolni – jövedelmeiket a különböző elvonási formák elől. Lassan némi túlzással az a helyzet alakul ki például az egészségügyben, hogy a társadalom egyik fele járulékbefizetéseivel fedezi a társadalom másik f elének a járulékbefizetéseit, ráadásul – ugyancsak némi túlzással és némileg egyoldalú fogalmazással, de nem teljesen messze járva az igazságtól – a rosszabb helyzetben lévő fele a jobb helyzetben lévő fele helyett. Nyilvánvaló, hogy ezeket a hosszú idő al att történeti okok, társadalomtörténeti okok miatt kialakult mentalitásokat adminisztratív eszközökkel nem lehet megszüntetni, hanem olyan elosztási rendszerbeli módosításokon kellene gondolkodni, amelyek figyelembe véve az adott helyzetet és az adott ment alitásokat hajtanak végre átcsoportosításokat. Például hosszú idő óta felmerül az a nagyon is jogos igény, hogy netán ha ez a helyzet, akkor az egészségügy költségeit nem feltétlenül a társadalombiztosítási járulékokból, vagy nem kizárólag azokból kellene megoldani. Ilyen és ehhez hasonló átgondolt stratégiai lépések sokkal jelentősebb mértékben befolyásolhatják a társadalom szociális helyzetét, mint egy szociális törvény. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a mai szociális probémák kezelésénél nem is az a legnagyobb probléma, hogy egyes társadalmi csoportok életszínvonala csökken, hogy pillanatnyilag fogyasztáskorlátozásra vannak ítélve, hanem hogy egy nagyon erőteljes dezintegráció zajlik, magyarul: igen komoly mértékű lecsúszás és leszakadás, ami annyit jelent, hogy egy korábban stabilnak nevezhető életforma fokozatosan felbomlik, és a korábban ezt az életformát élő társadalmi csoportok a társadalom peremére, a társadalom margójára szorulnak úgy, hogy belátható időn belül esélyük sincsen a visszakapaszkod ásra. Teljesen új életstratégiákat kellene kialakítani, hiszen a megváltozott helyzet új életstratégiákat követel, és nagyon sokan a társadalomtól – nem a saját hibájukból, hanem az előzmények és az induló helyzet okán – nem képesek erre az alkalmazkodásra , nem képesek olyan új életstratégiákat találni, amely az integráció megőrzését szolgálná. Hiszen óriási mértékben függ a felhalmozott kulturális tőkétől, az ezzel szorosan összefüggő tradícióktól, a korábbi élethelyzettől, a megtakarítások mértékétől, az egyes társadalmi csoportok vagyoni helyzetétől, hogy erre képeseke. És ez az induló helyzet, ami a változások kezdetén adva volt az egyes társadalmi csoportok számára, ez az induló helyzet bizony nagyon véresen határozza meg a közeljövő és a távolabbi jöv ő esélyeit. Egy közepes helyzetből induló család esetében például egy olyan munkanélküli, aki nyolc hónapot munkanélküliségben tölt, de voltak minimális megtakarításai, amikor megkezdte a munkanélküliséget, és volt bizonyos minimális mértékű vagyona, az ké t év alatt minimális fogyasztáskorlátozással ellensúlyozni tudja ennek a nyolc hónapos munkanélküliségnek a terhét. Egy olyan család azonban, amelyik már eleve fogyasztáskorlátozással volt kénytelen élni már a munkanélküliség megkezdése előtt, egy ilyen cs alád ugyanennyi idő alatt – mondjuk a családfő munkanélkülisége következtében – teljesen lecsúszik, hiszen összesen két eszköze van arra, hogy ebben a helyzetben valahogy létezni tudjon: a halasztás és a mulasztás. A mulasztáson értem azt, hogy nem fizeti be a közüzemi számláit, hogy nem vásárol közlekedési bérleteket; halasztáson pedig
