Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - EKE KÁROLY, DR. (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GREZSA FERENC, DR. az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1458 szabályoz atlanság, máskor pedig a túlszabályozottság számukra is jelentős érzelmi tehertételt jelentett. Hogy a szociális gondoskodás – minden ellentmondásossága ellenére – úgy ahogy, működött, az szinte kizárólag a szociális munkát végző szakemberek hivatástudatán ak, társadalmi érzékenységének volt köszönhető. Tisztelt Országgyűlés! A szociális gondoskodás módszere a legtöbb országban a politikai viták, összetűzések gyújtópontjában áll. Talán nem túlzás megállapítani, hogy az elmúlt időszakban a fejlett ipari orszá gokban egyfajta szigorodás figyelhető meg a szociálpolitika gyakorlatában. Az ellátásokra való alanyi jogosultságot túl tágan értelmező, általában szociáldemokrata programok és kormányok többnyire megbuktak. Szemléletes példája ennek a világ egyik leggondo skodóbb állama hírében álló Svédország. Vagy utalhatunk Kanadára, ahol a legutóbbi időszakban ugyancsak csökken a támogatások mértéke és köre. Példaként említem, hogy – ellentétben az eddigi gyakorlattal – ma már minden beváltott recept után fizetnie kell pár dollárt a polgároknak abban a Kanadában, amely a világ egyik legfejlettebb ipari állama, ahol a legfrissebb ENSZfelmérés szerint még ma is a legbiztonságosabb, a leginkább minőségi az élet. Úgy tűnik, mintha a fejlett országok szociálpolitikájában a r ossz értelemben vett szocialisztikus egyenlősdi helyett egy új megközelítés lenne kibontakozóban. Az egyéni felelősségvállalás, a társadalmi önszerveződőképesség és az erkölcsi kötelezettségvállalás fontosságának paradigmája. E folyamatszerű változást ala pozza meg a humán segítő szolgáltatások rendszerének modern elmélete. Az intézménykritikai megközelítéstől sem mentes kutatások azt látszanak igazolni, hogy a spontán emberi szolidaritásból szövődő támogató hálózat a leghatékonyabb segítőrendszer. A témáva l foglalkozó, kiemelkedő társadalomtudós: Caplan pedig tényként állapítja meg, hogy az egyházakhoz, különböző vallásfelekezetekhez kapcsolódó segítő szolgáltatások potenciálja önmagában nagyobb, mint az összes többi humán szolgáltatásé együttvéve. Az elmél eti megfontolások közül végül, de nem utolsósorban arra utalok, hogy a segítés folyamatának törvényszerűségeit kutatók egyre inkább hangsúlyozzák a segítő és az ügyfél közti kapcsolat lélektani sajátosságainak fontosságát a hatékonyság szempontjából. Tiszt elt Országgyűlés! Célszerűnek tűnik, hogy az előttünk fekvő javaslat vitájának már a kezdetén óvjunk esetleges illúzióktól. Le kell szögezzük, hogy önmagában egy szociális ellátásokról is szóló törvénytől nem lesz több gondoskodásra szolgáló anyagi forrás. Azt is fölösleges lenne elvárni, hogy egyetlen törvény képes legyen összefoglalni a szociális gondoskodás teljes rendszerét, hálózatát. Ilyen teljességre törekvő, egyetlen szociális törvény tudomásom szerint sehol sem létezik. Készültek, illetve készülnek úgynevezett szociális kódexek, ám soksok év alatt, soksok év munkájával. Hiba lenne az is, ha e javaslaton hosszú évtizedekre szólóan stabil, változatlan paramétereket kérnénk számon. Tudomásul kell vegyük átalakuló világunk realitásait. Természetes, ho gy a rendszerváltozás periódusában nem jósolhatók pontosan olyan – egyébként fontos – mutatók, mint például a munkanélküliség alakulása, a nemzeti jövedelem és össztermék mértéke. E megfontolásokat összefoglalva: a törvényjavaslat nem egy folyamat lezárása ként, hanem a szociálpolitikai rendszerváltozás nyitányaként minősíthető, egy bizonyára hosszabb ideig tartó átalakulás első, ám legfontosabb lépéseként. Az eddig említett fontos alapelvek jelzése után megállapíthatom, hogy a törvényjavaslat azok számos vo nását visszatükrözi. A javaslatnak talán legfőbb erénye, hogy a szociális gondoskodás megvalósulásáért az állam, a közösségek – azon belül elsősorban a család – , továbbá az egyének felelősségét együttesen állapítja meg.
