Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 28. szerda, az őszi ülésszak 19. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
1446 Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy amikor első törvényünk alapján az elmúlt napokban az '56ra való emlékezés jegyében a 36. évfordulót ünnepeltük, és a köztársaság kikiáltásának a 3. évfordulóját – mégpedig segítségemre jön a korábban elmondott beszédem, különösképpen a Parlament előtt nagyon impozáns és gyönyörű körülmények között – , ugyanakkor bekövetkezett ez a sajnálatos fiaskó, ami most már időt rabló tevékenységünk tárgya. Tekintettel arra, hogy a tisztelt felszólalók mindegyike hivatkozott arra, hogy mi történt itt, meggyalázták ünnepünket, engedjék meg, hogy figyelmeztessem a tisztelt Házat, mi történt 199 0. október 23án, mi történt 1990. október 26. és 29. között, mi történt 1990. október 29én itt, ebben a Házban. Akkor volt meggyalázva a nemzet és a társadalom. Most mi történt? Egy szégyenletes esemény történt, ahol az ország legjobb közjogi méltósága n em kapta meg az illő tiszteletet. De a közjogi méltósággal jár a közjogi méltóság felelőssége is és helytállása is. Hát miért ment el a köztársasági elnök úr, miért nem élt köztársasági elnöki jogával és miért nem élt a szóval? Hát kezében volt a mikrofon, senki nem távolította el, nem volt életveszélyben, nem kellett elmenekülnie. Tehát az elnök úrnak – hacsak személyiségzavara nem lépett közbe, ami adódhatott talán azokból az előzményekből, melyek idáig juttatták – feltétlenül szólnia kellett volna. De ha már netalántán nem volt képes szólni, nem volt képes szólni október 23án… (Közbeszólás.) Önnek is uram, ezek szerint, mert eltévesztette most is a szerepét. (Derültség.) Tehát kérem szépen, ha nem volt képes ott szólni, este miért nem ment el reprezentat ív módon az általa is házigazdaként szereplő operaházi rendezvényre? Miért nem tett eleget köztársasági elnöki kötelezettségének? Kérem, a kérdés így is megközelíthető, sőt így kell megközelíteni. Engedjék meg, hogy folytassam tovább. (Egy hang: Ülj le! Ül j le!) Kérem szépen, hála a jó Istennek, nem a hölgyeknek és nem az uraknak, hanem választóimnak kell szót fogadjak, s ennek jegyében folytatom. Tekintettel arra, hogy itt szó volt bizonyos jelvények meg 6 – 7 – 10 – 12 fős csoportok megrendszabályozásáról. Hát engedje meg a tisztelt Ház, hogy megint a tisztelt Ház hátulütőjét emlegessem. Hát ebben a Házban elhangzott egy terrorista pártnak a betiltására szóló felhívás, amelyet országos társadalmi megmozdulás is alátámasztott. Mit tett a tisztelt Ház erre? Azt, h ogy ennek a pártnak a betiltását nem tette törvényesen lehetővé. Vajon, ha ez megtörténik, eljutunk idáig? Uraim, állítom, hogy nem. (Rajkai Zsolt: Így van!) Engdjék meg, hogy folytassam tovább. Skizofrén állapotban vagyunk. Országgyűlési képviselőként meg hív a Magyarországi Cionista Szövetség. Elmegyek hozzájuk vendégségbe, beszélgetünk, vitatkozunk, egyetértünk, kulturáltan viselkedünk egymással. Eltelik kéthárom hónap és megtudom, hogy az ENSZ által betiltott piszkos szervezet vendége voltam. Már a késő bbiekben történt Antall miniszterelnök úr izraeli látogatása, melynek értelmében az ENSZ elé tárták az ügyet, és Magyarországon azóta hivatalosan működhet a Cionista Szövetség. (Tirts Tamás: Ezt a választóinak mondja el ott az irodában.) Kedves uram, én az ön fülére is igényt tartok, nagyon szimpatikus számomra az ön füle! (Derültség.) Engedjék meg, hogy szigorúan a napirendhez tartva magam folytassam tovább. Még van ötven másodpercem, de ha az idő ilyen kegyetlen hozzám, nem kerülhetek önmagammal ellentmon dásba. Elnök úr, köszönöm a szót, önöknek meg, hogy meghallgattak, különösképpen vájtfülű barátomnak. (Derültség.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Kérem szépen, előzőleg már ügyrendi felszólalást kért Salamon László. (Dr. Salamon László: Visszalé pek.) Visszalép. Eörsi Mátyás kér ügyrendi felszólalást. (10.40) Ügyrendi kérdésben felszólaló: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ)
