Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 27. kedd, az őszi ülésszak 18. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - NYIKOS LÁSZLÓ, DR. az Állami Számvevőszék alelnöke:
1306 megválaszolásához, eldöntéséhez, hogy a mögöttünk hagyott pártállami feladatok miben különböznek egy piacgazdaságra épülő, piacgazdaságon alapuló jogálla m feladataitól. (10.20) Ebből a tisztázatlan szerepből vonható le megítélésem szerint az a másik következtetésünk, a törvényjavaslatnak egy másik fontos jellegzetessége, hogy ebben a törvényjavaslatban – mint a korábbiakban is – a kiadási oldal feszítőerej e dominál: az állami szükségletek kényszerítik a bevételi oldal növelését, az adórendszer megváltoztatását. Már a két világháború között elfogadott tétel volt a költségvetési pénzügyi szakirodalomban, hogy a nagyon is szűk bevételi források azok, amelyekhe z a kiadásoknak alkalmazkodniuk kell. Azt gondolom, hogy ez az állítás az államháztartási reformnak is mottója lehetne. Tisztelt Országgyűlés! Néhány szakmai kérdést hadd említsek ez után: A bevételi oldal megalapozottságának ellenőrzése az Állami Számvevő szék egyik alapvető feladata a törvényjavaslat vizsgálatakor. Ennek kapcsán szeretném azt megemlíteni, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény nincs még elfogadva, ugyanakkor a bevételi oldalon meghatározó szerepet kapnak azok a remélt bevételek, a melyek a benyújtott ÁFAtörvényjavaslat elfogadását tételezik fel. A problémánk ezzel az, és azt tekintjük ezen a ponton a költségvetés bevételi oldalát nem kellőképpen megalapozottnak, mert nincs alternatíva arra az esetre, ha netán a Parlament mégsem fog adná el, vagy mégsem úgy fogadná el az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslatot, miként azt a Kormány kidolgozta. Hozzá kell tennünk – jelentésünkben is utaltunk erre – , hogy az ÁFAbevételek mintegy háromnegyed része a lakossági fogyasztásban rea lizálódik. Amennyiben a lakossági fogyasztás elmarad a prognosztizálttól, érthető módon csökkenhetnek – csökkenni fognak – a tervezett ÁFAbevételek is. Ezen a téren tehát jelentős a bizonytalanság. Kisebb tétel, de hasonlóképpen jelentős bizonytalanságot visz a költségvetési törvényjavaslat bevételi oldalára a most felállított Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság vállalataitól remélt 1992es nyereség után fizetendő osztalék, amelynek a mértéke 14 milliárd forint – nincsenek azonban olyan számítások melléke lve a törvényjavaslathoz, amelyekből megítélhető lenne ennek a 14 milliárd forintnak a realitása. Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a mi megítélésünk szerint a törvényjavaslat túlságosan sok és túlságosan bő jogosítványt, illetve kompetenciát ad a pénzügyi kormányzatnak az államkötvénykibocsátás, az értékpapírkibocsátás terén. Példaként hadd említsem meg konkrétan a 3. § javaslatát, ami szerint legalább 25 milliárd forintnyi kincstárjegykibocsátásra lesz szükség 1993ban. Azt gondolom – és ezt le is írtuk – , hogy ilyen kifejezést, mint a "legalább", nem célszerű egy törvényben szerepeltetni, hiszen elvileg nincs felső korlátja az értékpapírkibocsátásnak. Hasonló a véleményünk a társadalombiztosítási deficit finanszírozását szolgáló kincstárjegyek kel kapcsolatban is, ami ugyancsak felső korlát nélkül tenné lehetővé a pénzügyi kormányzatnak a kincstárjegy kibocsátását. Azt gondolom, hogy az államháztartási törvény előírásait konzekvensen érvényesíteni kell a törvényjavaslatban, és nem célszerű azt f öllazítani például oly módon, hogy a fejezetek közötti átcsoportosítások nagyobb mértékben illetnék meg a pénzügyi kormányzatot, mint az államháztartási törvény ezt lehetővé teszi. Annak tudatában mondjuk – mondom – ezt, hogy rugalmasságra szükség van a tö rvényben, nem lehet merevvé tenni a pénzügyi kormányzat tervezésigazdálkodási tevékenységét, de rá kell mutatni arra a hatalmas állami értékpapírállományra, aminek az összege most már a törvényjavaslat elfogadása esetén 460 milliárd forint körüli, és ez rendkívül erősen nyomja az egész államháztartási rendszert, és ennek csak a '93ra tervezett kamata és jutaléka 86 milliárd forintot tesz ki – nem is beszélve ennek a további éveket terhelő következményeiről.
