Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
1270 A költségvetés és az államháztartás lehetőségeihez ké pest kedvezőbbé váltak az amortizációs elszámolás szabályai, lehetővé vált az adómentes céltartalékképzés, ami bármilyen sokba is került az állami költségvetésnek, különösen fontos a pénzintézetek stabilitása, jövője szempontjából. A törvények megalkotásak or rögzített szándék volt a normatív jelleg megerősítése, amely az adókedvezmények, adómentességek fokozatos és ésszerű megszüntetésében, a személyi jövedelemadónál pedig az adóalap szélesítésében nyilvánult meg. Az adórendszert – ezt az újat – két, nemzet közileg is elfogadott mutatószámmal lehet minősíteni. Az egyik az, hogy a költségvetési elvonás mekkora hányadát képezi a megtermelt jövedelemnek, az úgynevezett GDPnek, a másik pedig az adóterhelés. A két jövedelemadót együtt és különkülön vizsgálva arr ól számolhatok be, hogy minden ellenkező szóbeszéddel, híreszteléssel és állítással szemben 1991ben e két adóval a megtermelt jövedelem, tehát a GDP 10,5%át vonta le a költségvetés, 1993ban pedig az elvonási arány 8,6%. Ezen belül a vállalkozók által fi zetett nyereségadó aránya a két évvel ezelőtti 5,2%ról 2,5%ra csökkent, mert nem vállalkozásbarát a Kormány, mondják rá, a személyi jövedelemadó elvonási aránya pedig 5,3%ról 6,1%ra nőtt. Ez utóbbi aránynövekedés nem jelenti a centralizáció növelését, oka a költségvetés és az önkormányzatok közötti megosztási aránynak a költségvetés javára tervezett növelése. Ezt bizonyítja, hogyha az egész államháztartást együtt nézzük – tehát költségvetést, önkormányzatokat és így tovább – , akkor az államháztartás bev ételein belül a személyi jövedelemadó aránya praktikusan nem változik, 11,6, illetve 11,5%, tehát változatlan az elvonás. Az adóterhelésben – ahogy említettem – a vállalkozói szférában látványos elvonáscsökkenés mutatkozik, az átlagos adó az 1991. évi 30,3 %kal szemben 26,7%. Hát ez a tényleges fizetett összeg, mert a tényleges adóalap, maga az adó egyébként 40%os, tehát úgy kell értékelni ezt a mértéket. A magánszemélyeknél az átlagos elvonás mérsékelt, mintegy 1 százalékpontos növekedése következik be 19 93ban, amelynek két alapvető oka van. Az egyik, hogy a nomináljövedelmek növekedésével a jövedelmek egy része nagyobb adóelvonás alá kerül, mert magasabb sávba kerülnek át az adózók, a másik pedig, hogy szűkültek a kedvezményes jövedelemrátával adóztatott jövedelemfajták, amelyeket általában az átlagnál magasabb összjövedelmet szerzők élveztek korábban. Ezeket a számszerű adatokat azért mutattam be, hogy világossá tegyem: a költségvetés jövedelemadó címen egyre kisebb hányadát központosítja a megtermelt jö vedelmeknek, a vállalkozók átlagos terhe érdemben tovább csökken, a magánszemélyeknél pedig az adóelvonás jelentősen nem változik, s a növelés a magasabb jövedelműeket érinti. Hangsúlyozni szeretném még azt is, hogy a társasági adóbevétel a tulajdonosi sze rkezet átalakulása, az ehhez kapcsolt preferenciák, és az új induló, átalakult vállalkozások nagyobb költségigénye miatt az elkövetkező években sem növekszik nominálértékben. Tehát az a slogan, hogyha bevezetjük a kétkulcsos ÁFAt, akkor csökkentsük a váll alkozások adóterhelését, nem nagyon igaz, mert már nem tudom hova csökkenteni, mert lassan nem fognak adót fizetni, ami egy objektív helyzetnek a következménye. Tisztelt Képviselők! E rövid bevezető után kitérnék az önök előtt lévő törvényjavaslatok ismert etésére, illetve indokolására. Szeretném elmondani, hogy koncepcióváltoztatásra egyik jövedelemadótörvénynél sem került sor. A módosítások jellemzően az 1991. évben elfogadott törvények jobb működését szolgálják, továbbá a tapasztalatok során felszínre ke rült, nehezen végrehajtható, vagy ellentmondásos rendelkezések kiigazítására irányulnak, illetve megkísérlik összhangba hozni az adótörvényeket az ez év folyamán megalkotott és elfogadott, privatizációt segítő törvényekkel. (20.00)
