Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 26. hétfő, az őszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - GERBOVITS JENŐ (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
1260 A k övetkező felszólaló, aki jelentkezett: Gerbovits Jenő képviselő úr. Most felteszem szavazásra, megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, meg kívánjae hallgatni a képviselő urat. Mindenki foglalja el a helyét. Most szavazzanak! (Megtörténik. – 111 igen, 28 nem , 46 tartózkodás.) Tisztelt Országgyűlés! Nem vagyunk határozatképesek. Én saját hatáskörömben megadom a szót Gerbovits Jenő képviselő úrnak. Napirend előtti felszólaló: Gerbovits Jenő (FKgP) GERBOVITS JENŐ (FKgP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Érdemben nem kívánok, nem is tudok állást foglalni, hiszen az adott időpontban vidéken voltam. Azonban megállapítható, hogy hibáztunk ezen a napon, ezen alkalommal, s ne feledkezzünk meg arról – ez a mondandóm lényege – , hogy mi itt magyarok hibáztunk, és nem egy lakatlan szigeten vagyunk. Mi ítéletet fogunk kapni a környezetünktől, a vidékről, s mennél nagyobb elefántot csinálunk a szúnyogból, mi, magyarok érezzük ennek a hátrányát. Köszönöm szépen, csak ennyit. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Utolsóként kér és kap szót Kőszeg Ferenc képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Napirend előtti felszólaló: Kőszeg Ferenc (SZDSZ) KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többszö r elhangzott az, hogy az ellenzéki képviselők és az ellenzék általában nem, vagy nem kellő számban vett részt ezeken az ünnepségeken. Ettől még magától nem kértem volna szót, az késztetett arra, hogy megnyomjam a gombot, hogy Miklós Árpád képviselőtársam a '88as október 23át hozta szóba. Azt szeretném mondani, hogy én a magam részéről számos képviselőtársammal és számos barátommal, akik most a Szabad Demokraták Szövetségének padsoraiban foglalnak helyet vagy ezzel a párttal rokonszenveznek, már 1981ben e gy magánlakáson részt vettem egy október 23iki ünnepségen. (18.30) A 25. évforduló alkalmából rendezett ünnepségen, amelyet az azóta elhunyt Krassó György kezdeményezett, és utána, a következő napon ennek az összejövetelnek, megemlékezésnek valamennyi rés ztvevőjét bevitte a rendőrség, kihallgatta és megfenyegette. Ennek ellenére a rákövetkező években minden alkalommal részt vettünk hasonló megemlékezéseken. Első alkalommal 1988. október 23án készült az akkori ellenzék megemlékezésre, akkor Csurka István B író Zoltánnal együtt egy olyan nyilatkozatot adott ki, hogy miután a hatalom igen szigorúan figyelmeztette az ellenzéket, hogy ne lépjen az utcára, ne próbálkozzon nyilvános megemlékezéssel, ebben a nyilatkozatban arra szólította fel Budapest lakosságát, a magyar ifjúságot, hogy ne vegyen részt ezen a megemlékezésen. Ennek ellenére számosan kimentünk az utcára és számosan szembenéztünk azokkal a rendőrökkel, akiknek a vezetője belügyminiszterhelyettesként ugyanaz a Túrós András volt, aki jelenleg a közrend és közbiztonság legfőbb őrzője Magyarországon. (Taps a bal oldalról.) Ebben az évben valóban nem mentem el egyik ünnepségre sem két okból: egyrészt azért nem, mert úgy gondoltam, hogy ez ma egy tisztes állami ünnep, amelynek a fontosságában egy pillanatig nem kételkedtem természetesen, amelyet tisztelek, de úgy gondoltam, hogy ma, akkor, amikor ez egy ilyen hivatalos állami esemény, amikor nyilvánvalóan sok ember vesz rajta részt, nem olyan okvetlenül fontos, hogy mindenki részese legyen ennek a protokolln ak. A másik dolog pedig az, hogy a múlt évben azt tapasztaltam – és egyre inkább azt tapasztalhatta az ember – , hogy egyes pártok, a kormánykoalíció pártjai megpróbálják ezt az ünnepséget – ahogy mondani szokták –
