Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
115 Ezt a helyzetet részben a kényszer, részben a gazdaság i szereplők változó, a piacgazdasági körülményekhez igazodó magatartása alakította ki. A fogyasztók ugyanis már nem költik jövedelmük nagy részét az éppen kapható árucikkek megvásárlására, mint a hiánygazdaság körülményei között, hanem a liberalizált körny ezetben, kínálati piaci viszonyok között, még erősen csökkenő reáljövedelem mellett is – igaz, rétegenként igen differenciált mértékben és igen különböző motívumok alapján – inkább a megtakarítási hajlam nőtt. Be kell vallanom őszintén, hogy ilyen gyors és gyökeres magatartásváltozásra a több évtizedes beidegződésekkel szemben nem számoltunk. 1991nek az is egy nagy tanulsága, hogy azzal, hogy a keleti kereskedelmünk összeomlott, azzal, hogy rátértünk a világgazdasági árakra és elszámolási formákra, azzal, hogy lényegesen csökkentettük a támogatásokat, azzal, hogy kinyitottuk a magyar gazdaságot, liberalizáltuk a gazdaságot, liberalizáltuk az árakat, azzal lényegében nemzetközi versenyhelyzetbe kerültünk, aminek az egyik és a legfőbb tanulsága és ma is tart ó hatása, hogy az addig felhalmozott magyar állótőke – az eszközök, gépek, berendezések – jelentős mértékben leértékelődött, és ugyanez történt a munkaerővel is bizonyos területeken. (18.10) Ez a felszínen eladhatatlan termékekben és növekvő munkanélkü liségben jelenik meg, de ha az ember az újratermelés szempontjából, a fellendülés szempontjából vizsgálja ezt a helyzetet, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy mire a magyar gazdaság ezt a veszteséget bepótolja, mire az elavult termelőeszközöket lecseré li, mire korszerűsíti a technológiát – ideértve az emberek tudását, szaktudását is ", ahhoz idő kell, idő telik el. És amikor itt folyton a jövedelemtermelés vagy a jövedelemképződés elégtelenségéről beszélnek, mindig elfelejtik ezt a tényezőt, hogy ez az egyik alapvető gond. Annál jobbak az eredmények, hogy sikerült piacot váltani, az adósságot kézben tartani – tehát az alkalmazkodás ilyen szempontból is meglepően jó. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetéssel kapcsolatban elsőként arra szeretnék kitérni, mi ért nem nyújtott be a Kormány év közben pótköltségvetési javaslatot, miután a hiány meghaladta a tervezettet. Az állami pénzügyeket szabályozó 1979. évi II. törvény még nem foglalkozott a pótköltségvetéssel. Az 1991. évi költségvetési törvény hatá rozta meg első ízben a pótköltségvetési törvényjavaslat készítésének kötelezettségét arra az esetre, ha a költségvetés teljesítésénél mutatkozó eltérések hatása a Kormány hatáskörében nem ellensúlyozható. Az 1991. évi költségvetési folyamatok alapján a hiá ny nagyobb arányú túllépésének veszélye szeptemberre vált nyilvánvalóvá. Az Állami Számvevőszék jelentésében most és utólag június hónapot jelöli meg – ezzel azonban vitatkoznom kell, mert a június végi hiány 51 milliárd forint volt, ami ugyan meghaladta a z éves előirányzat időarányos részét, a törvényben jóváhagyott 78,8 milliárd forint hiányt azonban első ízben a szeptemberi mérlegben kimutatott, októberben rendelkezésre álló hiány haladta meg, ami 87 milliárd volt. A Kormány ekkor áttekintette a költségv etés helyzetét, és november közepén döntött a központi költségvetési szervek és egyes elkülönített állami pénzalapok támogatásának csökkentéséről, illetve az alapok közötti átcsoportosításáról. Az 1992. évi költségvetési törvényjavaslat indokolásában a Kor mány részletesen foglalkozott az 1991. évi helyzet bemutatásával, az 1990. évi adótúlfizetések nagyarányú visszaigénylésével, az év során szükségessé vált többletkiadásokkal, és az ennek következtében emelkedő hiánnyal. Idézek belőle: "Az állami költségvet és 1991. évi várható hiánya 102 milliárd forint körül prognosztizálható – ez a jóváhagyottnál mintegy 24 milliárd forinttal több." A finanszírozásáról pedig azt jelentettük, hogy a hiány jegybanki hitellel és államkötvénnyel nem fedezett részének forrását a forgalomban lévő kincstárjegyek állományának csaknem 38 milliárd forintnyi emelkedése megteremti. Vagy másutt: az 1991. évi költségvetés várható hiányát a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott 60 milliárd forint hitel, a 15 milliárd forint összegben értékes ített államkötvények és a forgalomban lévő kincstárjegyek állományának növelése vélhetően teljes mértékben fedezi. Hozzátartozik még a
