Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - Az 1992. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
1114 Mind a két előterjesztés ilyen megemelt formájában természetesen egy óriási, bürokratikus államgépezet működésében emésztődne föl, anélkül, hogy bármi hasznot hozna a magyar gazdaságnak. Ugyancsak nem tudunk egyetérteni azzal, hogy munkahelyterem tésre ez az új előterjesztés a Dimag munkahelyeinek megvédésén kívül – ezzel a céllal természetesen egyetértünk, de ezen a célon kívül – egyetlenegy fillért nem tartalmaz. És most ebből az új előterjesztésből az is kiderül, hogy – bár korábban a Kormány és a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy a Világkiállítás számára a Kormány vagy a Parlament által jóváhagyott összeg rendelkezésre áll – ez az összeg nem áll rendelkezésre, s a Világkiállítás számára is négymilliárd forintot a privatizációs bevételekből ke llene átutalni. Tisztelt Ház! Az elmúlt két évben az Országgyűlés nemcsak a privatizáció irányítási lehetőségéről mondott le, hanem gyakorlatilag a privatizáció ellenőrzésének minden fajtájáról is, kivéve egyetlenegyet: azt, hogy a privatizációs bevételek felosztásáról a mai napig törvény szerint a Parlament dönt. (18.30) Úgy gondolom, ha ennek az egyetlen, utolsó feladatunknak és felelősségünknek ilyen slendriánul és – megkockáztatom – felelőtlenül fogunk eleget tenni, mint ahogy a jelenlegi beterjesztett javaslat alapján ez megtörténhet, akkor ezért nemcsak a következő választásokon kell felelősséget vállalni valamennyiünknek, hanem valószínűleg a történelem előtt is, hogy hozzájárultunk az állami vagyon privatizációjából keletkező óriási bevételek elherdá lásához. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Szalay Gábor képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Szalay Gábor (SZDSZ) SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A Parlament előtt tárgyalás alatt van három egymástól látszólag teljesen különböző törvényjavaslat, a gázenergiáról szóló, a távközlésről szóló és a most épp tárgyalás alatt levő '92. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló törvényjavaslat. Ez a tárgykörében egymástól meglehetősen távol eső három törvényjavaslat egy ponton mégis érintkezik. Mi ez a pont? Ez a pont az, hogy a különféle országos közszolgáltató tevékenységet végző vállalatok, tehát a gázszolgáltató vállalatok, a regionális vízművek, a MATÁV, a M agyar Villamos Művek közműfejlesztési hozzájárulással, vagy éppen közműfejlesztési társulás keretében lakossági hozzájárulással létrehozott vagy létrehozandó tulajdonrészének a finanszírozó, tehát az adott esetben a lakosság tulajdonába történő juttatásáér t folyik itt a harc a képviselők és a Kormány között. Szinte nincs olyan frakciója a Parlamentnek, melyben ülő képviselő a három törvényjavaslat valamelyikének kapcsán be ne nyújtott volna módosító indítványt. Mindhárom törvényjavaslat azt célozza, hogy an nak a tulajdonába kerüljenek ezek a létrehozott vonalas intézmények, aki azokat megfizette. Így adott esetben a lakosság tulajdonába. Erről beszéltünk a gáztörvény esetében a gázvezetékekről, az előbb a távközlési törvényjavaslat kapcsán az esetleges telef onvezetékekről, vagy most a Vagyonpolitikai Irányelvek kapcsán egy ehhez beadott módosító indítvány esetében egy generális megoldást javasol az alkotmányügyi bizottság módosítóindítványjavaslata. Eddig ez a harc elég egyenlőtlenül úgy nézett ki, hogy a Ko rmány mereven ellenállt, a képviselők pedig szerették volna elfogadtatni ezt az egyébként teljesen nyilvánvaló és igazságos javaslatukat. Azt kell mondjam, hogy a gazdasági bizottságban a vagyonpolitikai elvek részletes vitájában áttörést tapasztaltunk, me rt a Kormány ellenállása ellenére és dacára a bizottság igen nagy többséggel, 10 "igen", 2 "nem" és 4 tartózkodás mellett elfogadta és a Parlamentnek elfogadásra
