Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
1110 amelyben a Magyar Távközlési Vállalat leértékelődik, vagy elveszti azt az értéket, amit korábban képviselt. Ez nem jelenti azt, hogy a távközlési vállalatot monopolhelyzetben kell tartani minden vonatkozásban. Sőt, versenyhelyzetbe kell hozni. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy megítélésem szerint az a két év, amíg a t ávközlési vállalat folyamatos támadásoknak volt kitéve, először csak politikai jellegű támadásoknak, és ez is csak abban az értelemben volt politikai jellegű, hogy számos képviselő felvetette, telefon kell az országban, mert anélkül nincs fejlődés. Tehát e z nem más politika volt, csak egy szükség, hogy telefon kell. Más vonatkozásban a távközlési vállalat piaci versenynek van kitéve, hiszen versenyző szolgáltatási fajták vannak ma már, és tudjuk azt, hogy a távközlési piac megnyitásával komoly versenytársai lehetnek a MATÁVnak. Ezt a MATÁV is érzékeli. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ennek a nyomásnak a hatására a Magyar Távközlési Vállalat meglehetősen dinamikus fejlődést mutatott be, értékelésem szerint nagyon sok piaci kihívásnak meg tudtak fel elni. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy jó lenne az országban a telefonhelyzet, csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 40 évi távközlési elmaradást semmilyen menedzsmentmunkával nem lehet két év alatt pótolni, főleg abban a tőkeszegény helyzet ben, amiben általában a magyar gazdaság van. Tudjuk azt, hogy a távközlési piacra – bármilyen igéretes piac is – tőkét bevonni megfelelő kondíciók mellett nem egyszerű dolog. Tehát azt szeretném hangsúlyozni, hogy olyan hosszú és rövid távú érdekeket kell összebékíteni, amire valószínűleg nem fogunk tudni jó megoldást találni. Találunk valamilyen megoldást, és később a távközlési piac szabályozása kapcsán – azt hiszem – a későbbi problémákra megfelelő válaszokat kell adni részint a Kormánynak, részint a Par lamentnek is, attól függően, hogy milyen szinten vetődnek fel ezek a problémák. Azt az illúziót szeretném eloszlatni, ami a távközlési piac versenyhelyzetét illeti. Azt hiszem, nagyon sok hozzászóló olyan értelemben beszélt a távközlési piacról, mintha az valódi versenyhelyzetet tudna teremteni. Valóban kívánatos az, hogy a távközlési piacon nagyon komoly versenyhelyzetben legyenek, hogy kihívásnak legyenek kitéve a piac szereplői. De hát lássuk be, hogy a távközlési piac alapvetően ilyen nagyságú piac eset én, mint Magyarország, meglehetősen korlátozott mértékben rendelkezik a verseny képességével. Megítélésem szerint olyan megoldást kell találnunk, ami a piaci megtámadhatóságot biztosítja a magyar távközlés esetén, illetve bizonyos versenyző szolgáltatási á gakban abszolút versenynek kell kitenni a hazai szereplőket. Ez biztosíthatja azt a dinamikát, amit – hangsúlyozom még egyszer – már lehetett érzékelni az elmúlt két év során. Azt szeretném, ha a távközlés fejlesztésében senki nem bűnbakokat keresne, és tu domásul venné, hogy a Magyar Távközlési Vállalat csak meglehetősen korlátozott mértékben volt a felelőse annak, hogy 40 éven keresztül milyen távközlési fejlesztéseket hajtott végre az ország és milyeneket nem, mert mindnyájan tudjuk, hogy ezek a kérdések nem vállalati szinten dőltek el, főleg nem a források kérdése volt vállalati szinten eldöntendő. Azt hiszem, a törvényben meg lehet találni azt a kívánatos együttműködést, ami biztosítja, hogy a távközlési piacba befektetni szándékozó hazai tőkék részesei lehessenek a hazai piacnak. Ugyanakkor a Magyar Távközlési Vállalat is megfelelő értéken kerülhet privatizálásra, ami azt jelenti, hogy a piaci pozícióit valamelyest mértékben meg tudja őrizni. Hiszen szembesülünk a helyzettel, hogyha a Magyar Távközlési V állalatot minden pozíciójától és lehetőségétől elzárjuk, akkor az egy jelentős értékvesztést von maga után. A hazai tapasztalatok azt mutatják, gondolok itt a gödöllői önkormányzati konferenciára, gondolok itt az előbb is említett EUROCOM kiállításra, ahol rengeteg, a világ távközlési piacában érdekelt cég képviselője nagyon magas szinten itt volt. Ezek a tapasztalatok szerintem azt mutatják, hogy meg lehet találni ezt a megoldást. A különböző, már beadott módosító indítványok tulajdonképpen készen kínálják a lehetőséget. Azon múlik a kérdés, hogy a parlamenti pártok konszenzusra tudnake jutni, és az eddigi fejlemények kapcsán azt hiszem – főleg úgy, hogy ma már
