Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1108 koncessziót ki kell írni. Úgy gondolom, azokban az esetekben, ahol a törvényi feltételek fennállnak, a miniszternek kötelessége a 90 napos határidő betartása. A koncessziós szabályozás törvényi szinten csak keretjelleggel valósul meg, a részletes szabályozást kormány, illetve miniszteri rendeletre bízza, amely ha valóban úgy valósul meg, ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott, a kkor túl nagy aggodalomra nem ad okot, kivéve azt az utalást, amit a miniszter úrtól hallottunk, hogy esetleg vonalszámhoz kötnék a koncessziós pályázatnak a kiírását. Nem gondolom, hogy ebből valóság is lesz, nagyon bízom abban, hogy a koncessziós szabály ok és a koncessziós pályázat kiírása abban a szellemben történik, ahogy ezt a törvénytervezet jelen pillanatban megfogalmazza. Az állami többséggel, illetve állami tulajdonban működő távközlési vállalatok, távközlési szolgáltató egységek pályázaton való ré szvétele álláspontom szerint mindenféleképpen kötelező. Itt a törvénytervezet nem egyértelműsíti, hogy mikor nyerheti el és milyen feltételekkel azt a piacot, amelyen jelenleg is tevékenykedik, kvázi arra enged következtetni, hogy pályázatot ugyan ki kell írni, de annak már van egy nyertese, az az illető cég. (18.00) Ez a versenysemlegesség és a piacon való mozgás szempontjából is erősen kifogásolható. A távközlési érdekegyeztető fórumok megalkotása olyan társadalmi ellenőrzési fórumot biztosít, amely a főh atóság működését is egy állandó kontroll alá helyezi. Ennek részletes szabályait ugyancsak végrehajtási rendeletben tervezi a jogalkotó meghozni. Egyetértek vele: valóban ez a járható út – de mindenféleképpen szeretném, ha a tárca elfogadná azt a módosító indítványt is, amely törvényileg határozza meg ennek az érdekegyeztető fórumnak a társadalmi ellenőrző tevékenységét. Nagyon jó lenne, ha azt a vitasorozatot is el tudnánk kerülni, amely más törvényekkel kapcsolatban itt a Parlamentben már előfordult – nev ezetesen a gázenergiánál és a villamos energiánál is – : a tulajdonlás kérdését. Akik befektetnek egy ilyen piacon – legyenek azok vállalkozók, legyen az lakossági vagy önkormányzati tőke – , ismerjük el azt tulajdonszerzésként, akár beruházási, akár egyéb j ogcímen kerül az a szolgáltató kezelésébe. Ez nagyon fontos alkotmányjogi garancia is, és a jövőre nézve nagyon sok vitát tenne gyakorlatilag tárgytalanná. Ha ezt a tulajdonlást nem tudjuk úgy rendezni, hogy az technikailag is megfelelően szabályozott legy en, akkor egy állandó egzakt állapotba kerülünk, amely egy mobil piacon nagyonnagyon sok problémát jelenthet. Az, hogy most mikor fog majd a tulajdon hozadékot hozni, mi lesz annak a feltételrendszere, mi lesz a szabályozása, a jelenlegi helyzetben nem pr ognosztizálható, ezért helyes, ha az is kormányzati, illetve tárcaszinten kerül majd meghatározásra. De azt a tényt, hogy a tulajdonlást biztosítani kell törvényi szinten, remélem, hogy le tudjuk szabályozni. Azzal a módosítóindítványcsomaggal, amelyet is mételten benyújtottunk, nem kívánjuk a törvény meghozását a továbbiakban gátolni, sőt azt szeretnénk, ha mielőbb egy olyan törvény kerülne itt megalkotásra, amely a távközlési piacot mint vállalkozói teret, mint kiszámítható folyamatok átlátható piacrendsz erét, normatív és piaci szempontból semleges szereplőkkel szabályozott rendjét hozza létre. Úgy gondolom, hogyha ezen a törvényalkotási metodikán túljutunk, és azok a várakozók, akik immár lassan minket tesznek felelőssé amiatt, hogy egyáltalán nem tudnak elindulni a fejlesztés útján, megfelelő megnyugvást kapnak. Egy adalék befejezésül: a múlt héten a nemzetközi távközlési kiállítás itt, Budapesten, nagyon sok olyan érdeklődőt vonzott, akik egyértelműen kifejezték abbéli igényüket, hogy ezen a piacon nagyo n szívesen vennének részt, és nagyon szívesen kockáztatnák azt a tőkemennyiséget, amelyre nézve a piacfejlesztés szempontjából szükség van. Kaptunk ígéreteket nagyon komoly francia, svájci cégektől, amelyek ezt az áldatlan problémát – amelyet már negyveneg ynehány éve nem tudunk megoldani – belátható, záros határidőn belül végérvényesen rendezik. Ehhez az szükségeltetik, hogy a törvény mielőbb megalkotásra kerüljön, és
