Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 19. hétfő, az őszi ülésszak 15. ülése - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1096 magzat jogait rögzítő törvény. Azt hiszem, Pusztai Erzsébet államtitkárnő lehetne saját magával szemben engedékenyebb, sőt, elnézőbb saját magával szemben, hiszen két olyan szélsőséges álláspont képzelhető el, amely vagy csak a magzat, vagy csak a nő jogainak érvényesítésére törekszik. A Kormány előterjesztésének Avariánsa valóban a nő jogait a legteljesebb mértékig figyelmen kívül hagyja. Talán a holland me goldás lenne az – amely nagyon hosszú ideig, mindenfajta indoklási kötelezettség nélkül lehetővé teszi az abortuszt – , talán ez az a megoldás, amely csak a nő jogaira helyezi a hangsúlyt és a magzat jogai kevésbé kerülnek figyelembevételre. Azt hiszem, mind az SZDSZ javaslatának A- és Bvariánsa, mind pedig a Kormány javaslatának Bvariánsa valamilyen módon kiegyensúlyozott helyzetet kíván teremteni a magzat jogai és a nő jogai között. Azt hiszem, ez mindenféleképpen helyes törekvés, sőt hadd tegyem hozzá, az egyetlen helyes törekvés az, ha a törvényhozó ebben a rendkívül kényes, rendkívül kiélezett kérdésben olyan megoldásra törekszik, amely a lehető legnagyobb mértékig figyelembe veszi a magzat élethez fűződő jogát és a lehető legnagyobb mér tékig figyelembe veszi a nő önrendelkezési jogát is. Úgy ítélem meg, tisztelt Országgyűlés – noha nyilvánvalóan a Kormány is erre törekedett, Pusztai Erzsébet nyilatkozatával talán ellentétben – , hogy a Kormány előterjesztése mégsem szolgálja kielégítően a nők önrendelkezési jogát az abortusszal kapcsolatban. A Kormány előterjesztésének egyes rendelkezéseiből legalábbis nem lehet olyan törekvést kiolvasni, hogy a Kormány ezekre a szempontokra kellő súlyt fektetne. De meggyőződésem, hogy közös munkával ezek a hibák kijavíthatók lesznek. Az egyik ilyen kérdéskör, amire szeretném a tisztelt Országgyűlést felhívni, a várakozási procedúra, amely a Kormány javaslatában helyet kapott, és amelyet most Szentágothai professzor úr is oly mértékig dicsért, sőt kívánatos nak tartott. A Kormány törvényjavaslata értelmében, amikor a terhes nő benyújtja a kérelmét, azt követően tájékoztatást kap az egészségügyi szolgálat munkatársától … (Pusztai Erzsébet: Családvédelmi szolgálat.) Köszönöm szépen … a családvédelmi szolgálat m unkatársától, azt követően háromnapos várakozási időre van ítélve, majd ismételten aláírásával kell megerősítenie azt, hogy a terhességet meg akarja szakítani. Úgy ítéljük meg, hogy ez az eljárás – amit a Kormány előterjesztése tartalmaz – egyrészt felesle ges, megalázó és egy rossz helyzetértékelésen alapszik. Azon a rossz helyzetértékelésen alapszik, hogy azok a nők, akik úgy döntenek, megszakítják a terhességüket, az esetek jelentős részében felelőtlenül, a körülményeket nem kellően mérlegelve hozzák meg a döntésüket. Azt hiszem, ez nem így van és Szentágothai professzor úr példája a bizsuktól hemzsegő rokonokról – nem pontosan tudtam kivenni a szavakat, de a lényeg, amire emlékszem – , hogy egyórás sírdogálás után a terhes nő keresztülmegy a műtéten. Noha nyilván lehetnek erre is példák, azonban azok a viták, amiket ebben a kérdéskörben lefolytattunk – és nemcsak állampolgárokkal folytattunk le, hanem egészségügyi dolgozókkal is – , arról győztek meg bennünket, hogy rendkívül kevés, szinte elhanyagolhatóan k evés azoknak a nőknek a száma, akik meggondolatlanul – ahogy Szentágothai professzor úr mondta, órácska sírás után – szánják el magukat erre a rendkívül tragikus lépésre. Ellenkezőleg, a nők legnagyobb része nem egypár órás fontolgatás vagy sírdogálás után hozza meg döntését, hanem nagyon kemény, napokig tartó, rendkívül felelősségteljes gondolkodás után, s ez senki számára nem lehet annyira tragikus, mint azoknak a nőknek, akik ezt a döntést végül is meghozzák. Azt hiszem, hogy a Kormány előterjesztése ebb en az eljárásban – amelyet a törvényjavaslatban lefektetett – rossz fontossági sorrendet állított fel. Úgy tűnik – legalább is ez tűnik ki a Kormány előterjesztéséből – , fontosabb, hogy a nőt az állam megnevelje, hogy hogyan tudja legközelebb a terhességet megelőzni, hogyan tud olyan döntést hozni, amely adott esetben megfontoltabbnak tűnik a Kormány szerint annál, mint ahogy a nő azt a döntést meghozná. Ezért tartalmaz a törvényjavaslat olyan szabályozást, hogy először kell tanítani a nőt, először kell nek i megmagyarázni, hogy milyen
