Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Tiszaderzs nagyközség önkormányzati képviselőtestülete feloszlatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - SZABÓ JÁNOS, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
1049 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tiszaderzs és a tiszaderzsi képviselőtestület országos hírnévre tett szert, ám úgy gondolom, ho gy a falu lakosai nem ilyen népszerűségre vágytak. Jobban örültek volna annak, ha valamilyen más esemény kapcsán kerülnek a köztudatba, és nem az új magyar demokrácia történetében szolgálnak precedensként "tiszaderzsi eset" címen. Tisztelt Ház! Mint a vitá ban már a belügyminiszter úr is említette, az 1990ben alakult Országgyűlés először tárgyal egy önkormányzati képviselőtestület feloszlatásáról. Először kerül sor arra, hogy egy demokratikusan megválasztott testületet alkotmányellenes működése miatt megsz üntessenek. Az ügy – jogi vonatkozásai mellett – azonban lehetőséget kínál arra is, hogy az Országgyűlés a napi munkamenetből kitekintsen, és szemügyre vegye: miként él ma egy átlagos magyar község. A körülmények jobb megértése miatt úgy hiszem, nem felesl eges ezt megtennünk. Ez a kisközség – Tiszaderzs – JászNagykunSzolnok megye keleti részének egyik kistelepülése. Elcsépelt közhely, de igaz: az itt lakók nagyon nehéz körülmények között élnek. A napi gondok jobb megértése miatt idézem fel, hogy a faluban nincs bölcsőde, nincs fogászat, nincs gyógyszertár és mentőállomás, nincs mozi, nincs rendőrőrs, nincs vasút, iparnak még híre sincs. A mintegy 1400 lakos korösszetétele rendkívül rossz, rosszabb, mint a magyar átlag: a lakosság 30%ban 60 éven fölüli. Az elöregedési tendencia tart, ráadásul a halálozások száma meghaladja az élve születések számát. Ezt a folyamatot csak súlyosbítja, hogy a munkahelyek hiányában a fiatalok elvándorolnak, közép- vagy felsőoktatásuk elvégzése után nem térnek vissza Tiszaderzs re. A falu, sajnos, ahhoz a Tiszafüred – Karcag – Kunhegyes háromszöghöz tartozik, ahol kiugróan magas, 28%os a munkanélküliek aránya. Ez az arány szintén meghaladja az országos átlagot, köszönhetően a tiszafüredi, karcagi és kunhegyesi üzemek, ipari vállalat ok csődjének. A mezőgazdaság képtelen fölszívni ezt a munkanélküli tömeget, sőt a szövetkezetek válságával csak növelni tudta az állástalanok számát. A körzet nagy lehetőségeként számon tartott kunmadarasi volt szovjet repülőtér ügye sajnos a mai napig nem mozdult el a holtpontról, köszönhetően az ellenérdekelt szervek, szervezetek tevékenységének. Az elmondottak alapján azt hiszem, érzékelhető, milyen súlyos problémák vannak Jász – Nagykun – Szolnok megye keleti területén, értve ez alatt Tiszafüred környékét é s a Nagykunságot. A válság sújtotta terület mindenképpen fölveti annak szükségszerűségét és szükségességét, hogy a körzetre készüljön egy területfejlesztési koncepció, amely reálisan számba venné azokat a lehetőségeket, amelyek valamilyen fejlődést, kiszám íthatóbb jövőt kínálnak az itt élő embereknek. Nem kihelyezett kormányülésre van szükség, ez nem old meg semmit, a tapasztalatok ezt bizonyítják, hanem a kormányzati szándékok világos megfogalmazására. Ha az a kormányzat célja, hogy a környék elnéptelenedj en, akkor ezt ki kell mondani – a nehezebb döntéseket is jobban elviselik az emberek, mint az általános bizonytalanságot. Rátérve a jelenlegi helyzetre, joggal adódik a kérdés: eleve beépített volte az önkormányzati testületbe az a feszültség, amely az al kotmánysértő állapothoz vezetett? A helyi lakosokkal, valamint tiszaderzsi önkormányzati képviselőkkel beszélve úgy tűnik: a feszültségek, szembenállások már az alakuló ülést követően érezhetővé váltak. Tiszaderzsen példának hozták föl erre, hogy az első k omolyabb vita már 1990 végén kialakult – tehát a viták nem most kezdődtek, 1992 tavaszán – , amikor a képviselőtestületnek arról kellett döntenie, milyen módon osszon szét egy 35 éven aluli fiatal házasoknak szánt lakásépítési vásárlási keretet. (17.10) A konfliktus után többen már ekkor kétségbe vonták, hogy a polgármester – saját hatáskörben szétosztva a pénzt – törvényesen járte el.
