Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
1029 azt mondom, hogy az állam támogassa az ilyen fényűzést vagy az ilyen divatot. Bár a divatot se szabad lebecsülni. Hanem azt mondom, hogy támogassa a szemüveghez jutást olyan módon, hogy ahhoz járuljon hozz á, ami egy gyógyászati segédeszköznek kijár, mert én meg vagyok győződve arról, hogy nagyon fontos gyógyászati segédeszközünk a szemüveg. Én azért interpellálok most miniszter úrhoz, mert azt szeretném, hogyha a változás megtörténne, hiszen évek óta csak e gy szemüvegkerettípust támogat a társadalombiztosítás, egy olyan keretet, amit nem szeretnek az emberek, nem szívesen vesznek meg, és így csak egy töredék jut támogatáshoz. Pedig – hangsúlyozom ismételten – fontos gyógyászati segédeszközről van szó. Tehát szeretném, hogy ha ennek a rangjára kerülne a szemüveg is, a szemüvegellátás is. (Az elnök a poharát kocogtatva jelzi az idő múlását.) Változások történtek a privatizáció során, a kereskedelem is átalakult, az ipar is átalakult. Én most azt hiszem, itt az ideje, hogy változás történjen a társadalombiztosítási juttatás tekintetében is. Mit tud tenni, mit kíván tenni tisztelt miniszter úr? Hallgatom a válaszát. Köszönöm. (Taps.) (15.10) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Surján László né pjóléti miniszter úr válaszol. Dr. Surján László népjóléti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ember így, ötven után, a változás korában sok változást él meg – többek között k épviselő úr eredeti, írásban beterjesztett interpellációs szövegének 100 %os változását is. (Derültség, taps.) Ez a változás ugyanis… Eredetileg az első, az Aváltozat úgy szólt… – csak időt keresek a válaszra, azért mondom – , … (Derültség.) … az úgy szól t, hogy "a társadalombiztosítás részéről az a változás, hogy bizonyos összegeket biztosítsanak az alapellátáshoz minden biztosítottnak, véleményem szerint előidézheti, hogy az eddigi szemüvegkeretellátók az importérdekeiket helyezik előtérbe, illetőleg a lakosság kiszolgáltatott lesz az importőröknek." Ezzel szemben az a két hét, ami az elsőtől mostanáig eltelt, úgy látszik, meggyőzte képviselő urat arról, hogy nem feltétlenül hibás az a gondolat, amely megfogant a társadalombiztosításon belül, nevezetesen , hogy ne gyárakat és ne konkrét szemüvegkereteket támogassunk, hanem embereket, akik szemüvegre szorulnak rá, és bízzuk rájuk, hogy ők a kapható keretek közül mit választanak. Mi egy összeget adunk. Ha ők a színésznő által propagált szebbet választják, a különbözetet fizessék meg, egy bizonyos összeget viszont biztosítotti jogon kapjanak. Az is igaz azonban, ha ezt most – milyen kellemes interpellációs hangulatban! – elhatároznánk, akkor a jelenlegi összeg többszörösét – mintegy évi 150 millió forintot – k ellene a szemüvegkeret társadalombiztosítási támogatására fordítanunk. Ez azt jelenti, tisztelt Ház és tisztelt képviselő úr, hogy mélyebben kell analizálnunk ezt a kérdést. Jelenleg évente mintegy "jár" az új szemüvegkeret a biztosítottnak, akkor is, ha u gyanazt az üveget használja, mint eddig, akkor is, ha semmifajta változás nem történt, és otthon porosodnak egymás mellett így az évente kiváltott üvegek, illetve keretek – együtt, merthogy összetartozik a pápaszemben, teljesen egyetértek… (Derültség.) … – , és ezt követően viszont a szemüvegkeret – amely támogatott – minősége egyre silányabb lesz, és lassan eljutunk oda, hogy egy évig sem hordható ki, hiszen utána úgyis majd újat vásárol… Ezt a fogyasztói társadalmi szokást, azt hiszem, nem érdemes támogatn unk. Azt gondolom, hogy itt valóban jelentős változások szükségesek: ha változik a beteg szeme – a tisztánlátás érdekében – , az üveggel együtt, természetesen, nagyon sok esetben új keretre is szükség van – ezt támogatni kell. Ha viszont tisztán lát a másfé l éves szemüveggel is, akkor ezt nem kell föltétlenül újabb támogatásban részesíteni.
