Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 16. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
58 Én azt hiszem, hogy nincs itt fogalmi összekeve rés a munkaviszony, közalkalmazotti viszony értelmezésében. A 87. § (1) bekezdésére szeretnék utalni, amely azt mondja, hogy a törvény hatálybalépésével a hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatottak munkaviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át, majd a 64. § (2) bekezdése pedig azt mondja, hogy csak azok az egyéb munkaviszonyból származó idők számíthatók be, amellyel a közalkalmazotti pályán szükséges képesítéssel rendelkezők bírtak valamiféle munkaviszonnyal. Tehát ezek az értelmezésbeli pro blémák mondatják velem azt, hogy bár olyan optimista az elkövetkezendőkben végzendő jogalkotó munka tekintetében, optimista atekintetben, hogy ez a jubileumi jutalom kapcsán felhozott példám nem okoz a nemek között feszültséget, azonban én abban nem vagyok optimista, hogy mindezek zökkenőmentesen lebonyolódnak pedagóguskörökben, iskolákban és egészségügyi intézményeknél. Tehát én nem tudom elfogadni – összefoglalóan – az ön válaszát, és erre kérem mindazokat a képviselőtársaimat is, akik ezekkel a problémák kal különböző fórumokon már találkozhattak. Köszönöm szépen. (Taps.) Határozathozatal ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát. Kérem, sza vazzanak. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 126 "igen" szavazattal – államtitkári szavazatokra is figyelemmel – , 66 ellenszavazattal, 12 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Áder János és Szájer József Fideszes képviselő urak interpellációt nyújtottak be a legfőbb ügyészhez "Mit tesz az ügyészség törvénysértés esetén?" címmel. Megkérdezem a képviselő urakat, melyikük kíván… Igen. Elnézésüket kérem, itt a sorrend nálam téves, nem ez következik. Elnézésüke t kérem. Ráday Mihály képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, interpellációt nyújtott be Antall József miniszterelnök úrhoz "A Magyar Nemzeti Panteon" tárgyában. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából Andrásfalvy Bertalan művelő dési és közoktatási miniszter úr fog válaszolni. Most Ráday Mihály képviselő urat illeti a szó. Interpelláció: Ráday Mihály (SZDSZ) – a miniszterelnökhöz – "A Magyar Nemzeti Panteon" tárgyában RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A probléma olyan, hogy igazán Antall József miniszterelnök úr tudna rá válaszolni, szerintem fog is előbbutóbb. A probléma, amit Széchenyi István úgy fogalmazott meg korábban – szó szerint most nem tudom, de próbálom idézni – , hogy ha a magyarok életükben nem bírnak békésen egymás mellett megférni, legalább holtukban legyen nyugalmuk békében egymás mellett. És miután abban, hogy életükben békésen egymás mellett megférjenek, ebben nem tudok előrelépni és nem tudok segíteni, abban, hogy holtukban nyugtuk leg yen, ebben szeretnék. Ez ügyben történt egy s más az elmúlt időszakban; – egy kis történelmi visszatekintés: a korábbi rendszer 1957ben megerősítette egy fél évvel korábban hozott elképzelését, miszerint létrehoz egy nemzeti sírkertet, s az legyen a Kerep esi Temető. A Fiumei úti temetőről van szó. Megkezdődött a nemzeti sírkertté való átalakítás. Ez azt jelenti, hogy – a számok viszont pontosak – ötszázezer, körülbelül félmillió sír volt ebben a temetőben, ami ugyebár körülbelül 3szor, 4szer annyi halott at jelent. Ezt elkezdték kiásni és megszüntetni a temetőt, mint temetőt, és lett belőle nemzeti sírkert. Meghagytak valakit itt, meghagytak valakit ott, elköltöztettek halottakat jobbra, majd meggondolták magukat, balra… És akkor, miután ez egy őrületté vá lt, hogy a temetőben ki maradhat egyáltalán a helyén, és kit hova költöztetnek, néhány lelkes ember alakított egy csoportot – úgy nevezték
