Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
183 Idetartozik az is, hogy az arra méltó előadóművészek, együttesek foglalkoztatásáról tervszerűen és rendszeresen gondoskodjék. Megítélésem szerint a törvényjavaslat nem a kellő súllyal és mértékben foglalkozik az ifjúság kulturális informálásának, támogatás ának kérdésével. Pedig ezt a törvényt sokkal inkább a jövő, mint a jelen számára kell megalkotnunk. Végezetül szólnom kell a közszolgálati média hangvételéről, stílusáról, de erről már nem csupán a kulturális területen, hanem általános érvényűen. Irritáló és bomlasztó a közvetlenkedés, a felkészületlenségből adódó pontatlanság, pongyolaság, a közszolgálati média képernyőjén, hangszóróján keresztül pedig a kormányzat mindenáron való lejáratása. Az igazi demokráciához ez méltatlan. Szabadjon a figyelmébe aján lanom az e módszerekkel élőknek, hogy ezzel a stílussal önmagukat minősítik, és ha sikerül is ideiglenesen a demokratikus többségben a félelem mérgét és a szorongást elhinteni, az országlakosok nem olyan ostobák, mint képzelik. Ahogy felismerték és helyére tették a Rákosirendszer manipulációit, ebben a nehéz és még bonyolultabb helyzetben is előbbutóbb ki fogják ismerni magukat és ki fogják nyilvánítani akaratukat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Harasz ti Miklós képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Haraszti Miklós (SZDSZ) HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az SZDSZ egészen mostanáig, az általános vita legvégéig, szinte lezárásáig várt a módosító indít ványainak a benyújtásával. Szerettük volna, ha helyreáll az a bizottsági munka, aminek az eredménye közös bizottsági módosító csomag lehetne mindazokban a kérdésekben, amelyek itt az elmúlt ülésnapok folyamán vitatottak voltak az általános vitában. Elmondt am már, többen elmondták, hogy kétharmados törvényben semmi esély sincs az elfogadásra, ha a képviselők elé nem eleve olyan csomagok kerülnek, amelyek bírják a vélhető kétharmad támogatását, és ennek egyetlen jó technikai módszere a bizottsági munka, közös bizottsági indítványok elkészítése és benyújtása, amelyek azzal a technikai könnyebbséggel is járnak, hogy például a minisztériumok képviselői, elsősorban természetesen a benyújtó Igazságügyminisztérium képviselői, szintén eleve áldásukat adhatják rá, és ezzel némelyes garancia keletkezik arra, hogy később a szavazás folyamán a módosító indítványok számossága miatt nem keverednek össze a képviselők, tudják azt, hogy mi bírja a kétharmad támogatását eleve, és mi nem. Sajnos, azokon az úgynevezett munkamegb eszéléseken, amelyek a másféléves munkánk jó hagyományait folytatva formálisan összeültek, csak arról kaphattunk híreket kormánypárti képviselőtársainktól, hogy a Kormány kitart azok mellett a viszszalépések mellett, amelyek a korábban konszenzussal benyúj tott szövegtől való visszalépést jelentik, és amelyek a vita pillanatnyi állása szerint nem teszik alkalmassá a szöveget a kétharmad, a képviselők kétharmadának támogatására. Csak azért, mert az általános vita lezárása következik, és hogy a nyár folyamán t ovábbra is megfontolhassák a képviselőcsoportok az előttünk álló feladatot, összefoglalnám, hogy ilyen konszenzust kívánó kardinális kérdések elsősorban a Rádió és Televízió Hivatal vezetésének és működésének garanciális voltában állnak fenn, ilyen kétharm ados konszenzust igénylő kérdés feltétlenül a rádiónak és a televíziónak a kinevezési rendje, amelyet éppen a médiatörvény benyújtása alatt, ennek a konszenzusos voltát vonta kétségbe igen hathatós és látványos módon a kormányoldal
