Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
149 Most következik a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosítását szabályozó törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést 5718as számon kapták kézhez. Kérdezem az alkotmányügyi bizottságot, kíváne előadót állítani. (Senki nem jelentkezik.) Nem. Ugyanígy kérdezem, a gazdasági bizottság kíváne előadót állítani. (Senki nem jelentkezik.) Nem. Kérdezem a tisztelt országgyűlési képviselőket, ki kíván a vitában felszólalni. Elsőként megadom a szót Lakos László képviselő úr nak a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Dr. Lakos László (MSZP) LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában ellentétes vélemény alakult ki a szocialisták és a felszólaló kormánypárti képviselők közö tt. A szocialisták véleménye szerint ez a módosítás, a beterjesztett törvény nem oldja meg a kárpótlási törvényben meglévő ellentmondások tömkelegét, hanem tovább növeli a bizonytalanságot és ezzel több kárt okoz, mint amennyi előnnyel járhat az elfogadása . Azt javasoltuk tehát, hogy a beterjesztő vonja vissza tervezetét, és az így megtakarított időt fordítsa a Parlament az ennél fontosabb gazdasági törvények megalkotására. A koalíció két pártjának képviselői amellett kardoskodtak, hogy még egykét apróság megváltoztatása is megérdemli a törvényalkotók figyelmét, ha ezzel jobbá tehetjük a még így is sok hibával terhelt kárpótlási törvényt. A kárpótlási törvénnyel kapcsolatos bizonytalanságról, jogbizonytalanságról csak vázlatosan szólhatok, kímélendő az önök idejét, és mert olyan tömegű gondot okoz az embereknek, minél inkább közeledik a végrehajtás, sajnos inkább talán a végrehajthatatlanság ideje, hogy annak részletes kifejtése már a Parlament munkáját akadályozná. Mégis néhány gondot felsorolok ezek közül, amelyek súlyos gazdasági károkat is okoznak a hosszan tartó bizonytalanság miatt. Két és fél esztendő telt el az ígéretek óta, és a mai napig senki sem kapott földtulajdont a kárpótlási törvény alapján. Ötödször, illetve a ma reggeli döntésünk alapján imm ár hatodszor tárgyalja a Parlament a földkárpótlás ügyét törvénytervezet keretében, önmagában már a napirendre tűzés is kételyeket ébresztett az emberekben. Kormánypárti képviselők egyremásra tesznek hitet további módosítások szükségessége mellett. Negyedszer: egyes térségekben több földet igényeltek vissza, illetve kell kijelölni, mint amennyi van. Az igénybejelentés határideje és a kárpótlási árverések utolsó időpontja közötti időtartam 40%a eltelt, és az emberek tizede sem kapta meg a kárpótlási jegyét. A kárpótlási törvény szerint a licitálások a kárpótlási jegyek teljes kiosztása előtt megkezdődnek, ezért akik saját hibájukból vagy más okból később kapják meg jegyeiket, hátrányos helyzetbe kerülnek. A törvényben nincs garancia arra, hogy a jogos ult a földjéért kapott kárpótlási jegyért földet szerezhessen, a földalapok sok területen ezt nem biztosítják. A gazdasági tényezők: senki sem tudja, hol és mennyi földet kap vissza, mikor veheti művelésbe, mit termelhet rajta, honnan vegyen pénzt az új vá llalkozáshoz, és abból mennyi jövedelemre számíthat, hogyan értékesítheti a megtermelt élelmiszereket, bérbe veszike a földjét. Tizennegyedszer: mi történik, ha nem tudja megművelni vagy megműveltetni a földjét, mi lesz a föld sorsa? És sorolhatnám tovább a problémákat, a megválaszolatlan kérdéseket. Azt hiszem, ez is túl sok a jogbizonytalanságról alkotott véleményünk megalapozottságának az igazolására. (12.40)
