Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
146 gondolok, hogy kimaradnának azok, akiknek a házastársa mint deportált vagy munkaszolgálatos belföldön vesztette é letét a jogtiprások következtében, hanem főleg arra, hogy az az elv szenved itt komoly sérelmet, amelyet az előző kárpótlási törvény vitájában jómagam is kifejtettem, és mások is osztották álláspontomat. Ez az elv úgy hangzik, hogy a holtak között nem lehe t különbséget tenni, nem lehet a meggyilkoltakat egymás rovására előnyben részesíteni. Márpedig, ha figyelembe vesszük, hogy az előző kárpótlási törvény az életüktől jogtalanul, jogellenesen megfosztottaknak csupán egy csoportját, illetve azok jogutódait k ívánta egymillió forintos kártérítésben részesíteni, ehhez képest az itt, az életüket vesztettek jogutódai, özvegyei számára kilátásba helyezett havi 2500 forint messze nem arányos öszszeg, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy az előző kárpótlási tör vény az életüket vesztettek jogutódai számára bizonyos csekély összegeket szintén előirányzott. A kettő együttvéve is elmarad a méltányos összegtől, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy akik ma az e törvény elfogadása után esedékes havi 2500 forintokat m egkapják, mintegy 30 alatt sem jutnának ahhoz az egymillió forinthoz, csak hozzá mérhető összeghez sem 30 év alatt. De vajon az érintettek közül hánynak van még hátra 30 éve? Ez tehát abszolute méltánytalan elintézési mód. Magam is szeretném hangsúlyozni a törvény hatálya alá vont jogsérelmek időhatárának a problémáját. Teljesen elfogadhatatlan az az álláspont, hogy csak 1944. március 19ével kezdődjék el az itt figyelembe vehető időszak. Itt Schiffer János és mások álláspontjához kell csatlakoznom, továbbá rá kell mutatnom ennél a pontnál – és más módosító indítványoknál is, amelyeket itt most nem akarok részletezni – arra, hogy hat parlamenti frakció, valamint a pártonkívüliek, illetőleg a függetlenek csoportja néhány képviselője – összesen kilenc képvisel ő – olyan indítványokat terjesztett be, amelyek e törvényjavaslat bizonyos méltánytalanságait orvosolni igyekeznek. Az indítványozók az Antiszemitizmus Elleni Interparlamentáris Csoport magyarországi tagozatát képviselik, azonban érdemes rá mutatni arra, hogy javaslataik nem csupán a magyarországi zsidó állampolgárok által elszenvedett sérelmek orvoslását szolgálják, hanem általában a legkülönbözőbb önkényes intézkedések, politikai intézkedések kárvallottjainak a javára szolgálnak. Amikor min derre rámutatok, azért kell befejezésül kérnem a tisztelt Országgyűlés figyelmét és komoly megfontolását, mert úgy hiszem, ezzel a törvénnyel lezárul majd a kárpótlással összefüggő vagy vele rokon célzatú törvényjavaslatok sora, és ha most nem hoz a törvén yhozás olyan törvényt, amely minden tekintetben morálisan és politikailag is kielégítő, akkor olyan adósságot hagy hátra, amit már többé nem is lehet orvosolni, nem is lehet többé rendezni. Kérem tehát, hogy a mostani szerény mértékű figyelemmel szemben az Országgyűlés sokkal határozottabb és erőteljesebb figyelemben részesítse ezeket a módosító indítványokat, és a bizottsági eljárások ellenére fogadja el, hozzunk olyan törvényt, amely a várakozással felénk forduló állampolgárok tíz- és tízezreit végre erkö lcsileg is megnyugtatja, és anyagilag viszonylag jelentős könnyebbséget biztosít majd számukra. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Ismét Kelemen András államtitkár úr következik soron kívül. Felszólaló: Dr. Kelemen Andr ás népjóléti minisztériumi államtitkár KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Csak egy apró kiigazítást szeretnék tenni. Úgy tűnt nekem Gadó képviselő úrnak a felszólalásából, hogy ő azért tartja üresnek az árvaellátásra jogosult gyermekkel kapcsolatos javaslatot, mivel ezek már nem gyermekkorúak. Nem erről van ebben szó. Arról van szó, hogy ez a gyermek, aki vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeke az illetőnek, aki ezen a szerencsétlen eseményen keresz tülment és ennek következtében életét vesztette, ez munkaképtelen állapotú.
