Országgyűlési napló - 1992. évi nyári rendkívüli ülésszak
1992. június 18. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása - Az egyházak költségvetési támogatására szolgáló tartalékalap elosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szabad György):
125 Művelődési és Közoktatási Minisztérium egy házi kapcsolatok főosztályai – két, egymástól eltérő javaslatot hoztak a bizottság elé. Ebből eredően indulatokat sem nélkülöző vita és határozathozatalra alkalmatlan javaslatok hangoztak el. Fájdalom, de a negyedik ülésen végül is elfogadott elosztási jav aslatról – amelyről én is hadd mondjam, és hadd kérjem a Parlament valamennyi frakcióját, hogy ne gördítsenek ellenében, hanem fogadják el ezt a nehezen meghozott javaslatot, erről sem mondható el, hogy minden tekintetben tökéletes lenne. Meggyőződésem, ho gy jó megoldást nem is lehet találni, mert az alaphelyzet rossz. Amíg az állam és az egyházak összefonódnak a költségvetésben, nem tudunk úgy csinálni, mintha nem lenne összefonódás. Beigazolódott a Szabad Demokraták Szövetségének évek óta hangoztatott vél eménye, hogy az állami újraelosztás nem vezet jóra. Már most is, ezután még inkább bonyodalmakhoz és különböző felekezeteket, egyházakat egyaránt megalázó vitákhoz vezet. Ahogy ez meg is történt az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban, és err ől a sajtón keresztül a közvélemény is értesülhetett. Abszurd és tarthatatlan, hogy alapvetően értékes ügyek támogatása, pénzek felosztása azon múljék, hogy éppen római katolikus vagy protestáns többség van a döntéshozó testületben, legyen az akár az ember i jogi bizottság, akár az Országgyűlés egésze. Abszurd és tarthatatlan, hogy egyházi kapcsolatokkal két különböző, az imént már megnevezett kormányhivatal foglalkozzék. Ez éppen olyan, mintha például az egészségügynek két minisztériuma lenne. Tudom, hogy ennek az állapotnak az egyébként kívánatos felszámolása koalíciós problémát vet föl, mivel a Miniszterelnöki Hivatal egyházi főosztályán mind Pálos Miklós, mind Lukács Miklós államtitkár urak a Kereszténydemokrata Néppártot reprezentálják. De z árójelben hadd jegyezzem meg, talán éppen most lehetne könnyen áthidalni ezt a koalíciós problémát, amikor Füzessy Tibor úr, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője miniszteri posztot kapott. De visszatérve a két hivatalhoz: a kettő közül mikor, mely ik és miben illetékes? S ha már létezik ilyen hivatal, úgy gondolom, indokoltabb a szakterülettel foglalkozó kultuszminisztériumi hivatal fenntartása. A Szabad Demokraták Szövetségének és velük együtt minden, egyházáért felelősséget érző vallásos embernek igénye az, hogy a Kormány mielőbb terjessze elő rég megígért elképzelését az egyházak gazdasági önállóságának megteremtése tárgyában. A Szabad Demokraták Szövetsége kezdettől hangoztatott javaslatai – akár az egyházak induló tőkével történő ellátása, akár a befizetett jövedelemadó néhány százalékának az adózó által meghatározott célra történő átutalása, akár az egyházak részére befizetett adományoknak az adóalapból levonható volta – megszüntethették volna az állam újraelosztó szerepét. Kiválthatták volna ob jektív módszerek alkalmazásával az objektivitástól messze álló, az állam és az egyház pénzügyi összefonódását eredményező állami támogatást. További halogatás nélkül meg kell teremtenünk a lehetőségét, hogy maga a társadalom, az adófizető állampolgár dönts e el az egyházak és minden egyéb társadalmi szervezet gazdasági erőnlétét, és ne a maximum négyévenként változó, éppen hatalmon lévő kormányzat. Így kívántam összegezni az egyházak 1992. évi céltámogatásának elosztásából adódó, megszívlelésre méltó és miel őbbi tisztességes megoldás kimunkálását kényszerítő tanulságokat. Köszönöm szeretettel megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Gyurkó János. Jelezni szeretném, hogy Gyurkó János felszólalása után kísérletet tes zünk határozathozatalokra. Felszólaló: Dr. Gyurkó János (MDF)
