Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HÁMORI CSABA, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
2378 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Hámori Csaba képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka. Felszólaló: Hámori Csaba az MSZPképviselőcsoport nevében HÁMORI CSABA, a Magyar Szocialista Párt vezérszón oka: Tisztelt Országgyűlés! A szocialista képviselők három ok miatt tartják ezt a törvényt tárgyalásra alkalmatlannak. Az első ok az, hogy még körvonalaiban sem látszik a Kormány elgondolása a lakáskérdés rövid és hosszú távú gondjainak megoldására. A Korm ány adós a nemzeti lakáskoncepcióval, és mivel erről csak hírek jöttek, mi úgy véljük, hogy most inkább a gombhoz keresi a kabátot a kormányzat, nem pedig fordítva. A másik ok, ami miatt alkalmatlannak tartjuk megtárgyalásra a javaslatot, az az, hogy a lak ásrendszer átalakulásának terheit – amelyek igen nagy terhek – az előterjesztők teljes egészében az önkormányzatokra, végső soron pedig a polgárokra kívánják hárítani. A harmadik ok pedig az, hogy a Kormány egy félig kész javaslatot terjesztett elénk, féli g kész abban az értelemben, hogy hiányzik mellőle a szociális törvény, hiányzik mellőle a lakásfinanszírozásról szóló elgondolás vagy törvény, de önmagában nézve is félig kész, hiszen nagyon sok jogi és kodifikációs gondot találunk ebben a szövegben. Egy d olog nyilvánvaló, az előterjesztés filozófiájából erre lehet következtetni: a Kormány mihamarabb kivonulni igyekszik a lakáskérdések ingoványos talajáról. E javaslat figyelmen kívül hagyja azt, hogy a lakás az emberek számára nem egyszerű áruként viselkedi k. A lakhatás nem egyszerű bérlet, hanem családok százezreinek otthona, életének tere, és egyre több ember szociális biztonságának utolsó menedéke. Ne feledjük, hatszázezer lakásról és benne hozzávetőlegesen kétmillió emberről van szó. Aki ma Magyarországo n bérlakásban él, az a lakását olyan szerzett jognak tekinti, olyan kvázi tulajdonnak, amelyhez ragaszkodik. A Szocialista Párt ebben a vitában a Kormány, az önkormányzatok és a polgárok készülő nagy perpatvarában a polgárokat védeni kívánja az önkormányza tokkal szemben, és az önkormányzatokat védeni kívánja az állammal szemben. Mi elsősorban azon bérlők oldalán állunk, akik helyzetüknél fogva kiszolgáltatottá válhatnak. Nem tagadjuk, lesznek, akik e javaslat hatására jobban járnak. (11.40) De ők kevesen le sznek – a nagy többség pedig rosszabbul fog járni. Amikor azt hangúlyozzuk, hogy a bérlők oldalán állunk, akkor azt is hozzátesszük azonnal, hogy a hosszú távú megoldáshoz, tehát a lakásgondok hosszú távú, társadalmi méretű megoldásához a kormányzat, az ön kormányzatok és az állampolgárok együttes erőfeszítésére lenne szükség. Ehhez kellene valamilyen elgondolás, ez az, amiből nem látunk semmit. Az a véleményünk, hogy a kormányzat a lakáskérdést teljes egészében még hosszú távon sem tudhatja le. A szabályozá snak tekintettel kell lennie a lakásrendszer átmeneti helyzetére – a Kormány nem tehet úgy, mintha a piaci viszonyok pusztán jogi szabályozással e területen megteremthetők lennének. A törvényjavaslatban a Kormány látszólag nagyvonalú – ilyen például az ala nyi jogon történő vásárlás lehetősége. Ez azonban, horgásznyelven szólva inkább privatizációs csali, amire a bérlők bizonyára harapni fognak – ha tudnak – , mert úgy érzik, hogy szorult helyzetükből ez a menekülés egyetlen útja. Akinek egy kicsi esélye, anya gi lehetősége van a lakás megvételére, az mérlegelés és garanciák nélkül is ezt a lehetőséget fogja választani, mert ezt érzi a legbiztonságosabb megoldásnak lakása megtartásához.
