Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
2720 A garancia a közszolgálati médiumok működésére: maga a törvény. Ennek a törvénynek nem szabad tehát olyan elveket tartalmaz ni, amelyek paktumon alakulnak: ezek a törvények egyébként és ezek a paragrafusok, amelyek a kulturális bizottságban születtek meg, nem is tartalmaznak ilyen elemeket, hiszen kizárólag az európai normákra épülő elvek rögzültek itt. Az európai közszolgálati televíziózás gyakorlatára és a határokat átlépő televíziózás európai egyezségokmányára épülő elvekről van itt szó. Ebben az értelemben tehát nem igaz az, hogy az Alkotmánybíróság döntése új helyzetet teremtett. Amire felhívja a figyelmet, az olyan veszély , aminek az elkerülésére továbbra is vigyáznunk kell – de ez a veszély nem épült bele a törvény tervezetébe. Ennyit akartam mondani. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Molnár Péter a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről, kétperces fel szólalásra kért lehetőséget. Felszólaló: Dr. Molnár Péter (FIDESZ ) MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden, csak Debreczeni József szavaira szeretnék reagálni, amennyiben ő utalt egy Magyar Narancsbeli cikkre, amely nek társszerzője vagyok, és abból néhány mondatot ismertetett önökkel. Azt szeretném elmondani, először is én nagyon fontosnak tartom, hogy az előttünk lévő kérdésekről és erről a törvényről is elfogulatlanul tudjunk gondolkodni, és ennek jegyében fejtette m ki társszerzőként ebben a cikkben is a gondolataimat – amiket, természetesen, most is így gondolok. Másrészről viszont szeretném aláhúzni a Debreczeni József által ismertetett mondatok közül az egyiknek például azt a részét, amely úgy szól, hogy a javasl at, tény, hogy szövegében liberálisabb a nyugateurópai megoldásoknál – viszont az a másik fele ennek a mondatnak, hogy ezzel próbálja kompenzálni az ottani politikai stabilitás és kultúra garanciális adottságait. Ez egy nagyon régi vita közöttünk: itt tén yleg arról van szó – amit én a vezérszónoklatomban is elmondtam, és a bizottsági viták során is számtalanszor szóba jött – , hogy a nyugati országokban a törvény szövegébe foglalt garanciák a politikai kultúra, a hagyományok, a média működésének, és így a k özszolgálati média működésének – a szokásjogi, politikai kultúrabeli, politikai "illemszabályok" szerinti pótlólagos garanciáival egészülnek ki. Például a Debreczeni József által is említett BBC esetében éppen hogy ezek a garanciák teszik ki a nagyobb rész t. Azt hiszem, nyilvánvaló – hogyha Debreczeni József és a kormánypárti képviselők is mindannyian próbálnak erről a dologról elfogulatlanul gondolkodni – , hogy nálunk ilyen hagyományok, ilyen szokásjog, megkérdőjelezhetetlen "illemszabályok" nem alakultak még ki a média működésével kapcsolatban, és nem oktalan, öncélú, kártékony bizalmatlanság azt feltételezni, hogy bizony, a közelgő választásokra is tekintettel, abban az esetben, ha a kialakulatlan szokásjogi, politikai kultúrabeli garanciák hiánya miatt, más oldalról pedig a törvényes garanciák nem kellő erőssége miatt a Kormány vagy más politikai erők, vagy társadalmi érdekcsoportok túlzott befolyására mód nyílhat bármely említett erő részéről, akkor az a Kormány részéről vagy bármelyik politikai erő rész éről nagyon is fölmerülhet. Szerintem e tekintetben nekünk nagyon is bizalmatlannak kell lennünk abban a tekintetben, hogy majd a különböző politikai erők – köztük a Kormány – itt majd hihetetlen nagy önmérsékletet tanúsítanak a közelgő választások kímélet len politikai harcai során. Én csak azt szeretném tehát még egyszer leszögezni: azt gondolom, hogy nekünk ilyen szempontból valóban erősebb garanciákat kell ebbe a törvénybe beletennünk, mint a nyugati megoldások, mert ezzel pótolnunk kell az ottani egyéb garanciákat, az ott érvényesülő egyéb garanciákat. Ennek során kell viszont olyan megoldásokat találnunk, amelyek erősebb garanciákat adnak, ugyanakkor működőképesek és a működőképességet biztosítják. Azt hiszem, hogy ez a kettős feladat megoldható és ez a probléma feloldható. Nem kell itt nekünk olyan kishitűnek lennünk, hogy
