Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
2712 Szólásra következik Hack Péter a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Hack Péter (SZDSZ) HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elhangzott beszéd után annak kellene következni, hogy a beszédben foglalt ajánlatra valamiféle válasz érkeznék. Nos, é n erre nem vagyok felhatalmazva. Csak a véletlen hozza, hogy én szólalok meg Debreczeni József után, és csak azért jelentkeztem szólásra, mert úgy érzem, hogy a vitának a tegnapelőtti alkotmánybírósági döntés adott egy új fordulatot, és ennek a fontosságár a szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Azonban ha már így adódott, hogy a szerencsés véletlen folytán Debreczeni József után szólhatok, szeretném ebben az ügyben is megnyilvánuló kormánypárti álláspontra ráirányítani az önök figyelmét. Az elmúlt ké t évben a kétharmados törvények kapcsán a Kormány kétféle taktikát folytatott. Ha volt egy olyan törvény, amelyet a kérharmados törvénnyel fel kellett váltani, mint például az önkormányzati törvény a tanácsrendszert váltotta fel, vagy a bírói kinevezési tö rvény a meglévő pártállami bírósági szervezeti törvényt csak részben módosította, akkor az volt a taktika, hogy azt mondták kormánypárti politikusok, hogy vagy elfogadjuk az általuk előterjesztett javaslatot, és akkor egy viszonylag rossz kompromisszum lét rejön, vagy nem fogadjuk el, de akkor mi viseljük a felelősségét annak, hogy megmarad a tanácsrendszer vagy a rossz bírói törvény, a pártállami 73as bírói törvény alapján megtörténik a bírók kinevezése. Ez volt az egyik változat. A másik változat az, amik or nincsen törvény, tehát nincs olyan törvény, amit egy kétharmados törvénnyel fel kellene váltani, mégis az 1989es, illetőleg az 1990es alkotmánymódosítás kötelezettségként írja az új Országgyűlés számára, illetőleg a Kormány számára, hogy ezeket a törv ényeket meg kell alkotni. Ilyen törvény például a rendőrségi törvény, a nemzetbiztonsági törvény, amit éppen Debreczeni úr részvételével működő, még a régi parlament által felállított országgyűlési bizottság is sürgetett, és 1989ben vagy talán 90 elején v olt ez, azt mondták, hogy ennek a két törvénynek a megszületése rendkívül fontos. De ilyen a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény, és ilyen a most tárgyalt rádió- és televíziótörvény is. Mindezeket a nemzeti megújhodás programja 1990re ígérte, és alkotmányos kötelezettsége a kormányzatnak, hogy ezeket beterjessze. A mostani törvényben is – tehát a rádió, tvtörvényben is – és a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény ügyében is az elmúlt másfél hétben mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy a magyar Országgyűlés alkotmányos mulasztást követett el azzal, hogy ezeket a törvényeket nem fogadta el. Ez egy rendkívül súlyos ítélet a magyar Országgyűlésre. A nemzetbiztonsági törvényről és a rendőrségi törvényről csak azért nem mondta ki eddig az Al kotmánybíróság, hogy alkotmányos mulasztást követett el a magyar Országgyűlés, mert ezeknek a törvényeknek az ügyében nem érkezett megkeresés a bírósághoz. Tudhatjuk előre, ha megkeresés érkezne, ezeknek a törvényeknek az ügyében is kimondaná a mulasztást. Még egyszer mondom, joggal mondja ki, hiszen 89ben valamennyi politikai erő ezeket fontosnak tartotta, az Alkotmány kötelezte erre az Országgyűlést, mégsem tárgyaljuk. Miért nem tárgyaljuk ezeket a törvényeket? Azért nem tárgyaljuk, mert ezeknek a törvén yeknek az ügyében nem lehet az első kategóriában említett kényszerítést alkalmazni, nem lehet azt mondani, hogy akkor megmarad a régi törvény, amire hivatkozhatunk, hanem valami új taktikát kell alkalmazni, s ez az új taktika jelent meg az előző megszólalá sban is, hogyha nincsen pártállami törvény, akkor van pártállami határozat, majd annak alapján történik a kormányzat politikája. Szerintem ez egy rendkívül veszélyes taktika. Rendkívül veszélyes taktika az, hogy a kormányzat nem akar például a rendőrségi t örvényben vagy a nemzetbiztonsági törvényben előrelépni, nem akar ebben a törvényben sem előrelépni, mert ezeknek a törvényeknek az előterjesztésének a felelőssége és az elfogadható előterjesztésének a felelőssége akár tetszik ez, akár nem, ez a Kormányt t erheli. A
