Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 23. hétfő, a tavaszi ülésszak 16. napja - A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről kötött 1977. évi szerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - KATONA TAMÁS, a Külügyminisztérium politikai államtitkára:
999 oly hátrányos szer ződést, a Szovjetunió a szlovák nacionalizmus előtt is bebizonyította, hogy mily előnyökkel járhat egy nagyhatalom jóindulatának az elnyerése. Ezzel a húzással Moszkva leválasztotta az ellenzék soraiból azokat, akik nem a polgárjogaik sérelme miatt tiltako ztak 1968 következményei ellen, hanem a nemzeti sértettség pozíciójából. A hazai lakosság előtt persze nem voltak ismeretlenek az erőműépítés Magyarországra vonatkozó hátrányos következményei. Egy riportban már a nyolcvanas években a beruházás magyar főmér nöke panaszkodott arra, hogy milyen sokan tekintik őt hazaárulónak, a nemzet érdeke ellen cselekvők kiszolgálójának. Hadd említsem még ezzel kapcsolatban egy 1985. évi emlékképemet. Mint ismeretes, ebben az évben indulhattak először a választáson a lakossá g által indított képviselőjelöltek. Budapest II. kerületében is indulni kívánt egy környezetvédő, erőműellenes programmal. A vezetéknevére emlékszem, Tóth volt a családneve, a keresztnevére most nem emlékszem. (Derültség.) A jelölőgyűlés napján a Magyar Sz ocialista Munkáspárt aktivistái már két órával a gyűlés előtt teleülték az üléstermet, és a jelölést ily módon meg tudták akadályozni. Mivel magyarázták a tettüket akkor a munkatársaiknak ezek az emberek? Úgy gondolták, hogy a társadalom békéjét szolgálták és a hangulatkeltésnek próbálták útját állni. A nemzeti érdekek túlhangsúlyozásával csak magunkra haragítjuk Csehszlovákiát – mondták – , ahol úgyis azt tesznek velük, amit akarnak. Elveszíthetjük a Szovjetunió jóindulatát is, ha efféle hőzöngők bejuthatná nak a Parlamentbe. És olyan kényszerítő körülmények között kellett aláírni az országnak a szerződést – mondták ezek a párttagok – , amit a diplomáciai életben járatlan outsiderek fel sem tudnak fogni. És a már aláírt szerződés érvényességének a megkérdőjele zésével még nagyobb veszélybe sodornák az országot. Hadd utaljak az 5292es számú, öt párt képviselői által benyújtott módosító javaslat 5. pontjára is, amelyben a javaslattevők vélelmezik, hogy egészen 1989ig kimutathatóan a magyar állam újból és újból k ényszer hatására cselekedett ebben a kérdésben. Kérem a képviselőtársaimat, ha az én szövegezésemet valamilyen okból nem tudnák támogatni, támogassák ennek az ötpárti javaslatnak az erre vonatkozó passzusait. (Közbeszólás: Hány papír van még?) Tisztelt Kép viselőtársaim! Ennek a kényszernek a kimondása a preambulumban nem jelentené azt, hogy Magyarország felmentést kérne korábban vállalt összes nemzetközi kötelességének teljesítése alól, ahogy ezt hallhattuk a bizottsági vitákban. Azt sem jelentené, amit a b izottsági előadótól hallhattunk, hogy az ökológiai érvek helyett egy új indokot keresünk a szerződés felmondására, nem ahelyett, hanem amellé kívánok még egy érvet felsorakoztatni. Köszönöm a szíves türelmüket és figyelmüket. (Taps a jobboldalon.) ELNÖK (S zabad György) : Köszönöm. Katona Tamás államtitkár úr kíván szólni. Felszólaló: Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár KATONA TAMÁS, a Külügyminisztérium politikai államtitkára: Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ha oknyomozni óhajtunk ebben a ké rdésben, akkor aligha ott kell kezdenünk, ahol Fekete Gyula kezdte. Végeredményben már a két háború között egy nagymarosi erőmű gondolatával kacérkodtak a magyar vízépítők, egy olyan időtájban, amikor öntözési ügyben megejtően szép, de a következményekkel még nem számoló elképzelések – Rohringerterv, stb. – megszülettek. Az igazi története a bős – nagymarosi erőműnek alighanem az 1960as évek hruscsovi időszakára tehető, arra az időre, amikor a szibériai folyókat óhajtották egy tökéletesen őrü lt tervvel megfordítani. Ez az az időpont, amikor a Szovjetunió részéről valamiféle presszió kezdett kialakulni, hogy mindenütt tessék vízierőműveket emelni, akár alkalmas a terep rá, akár nem. Tehát azt hiszem,
