Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 17. kedd, a tavaszi ülésszak 15. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
955 amelyek az értékesítés következményeként többek között a dolgozók munkafeltételeit és képzését érintik. Ezzel azt gondolom, hogy megteremtődik a teljes körű jogi lehetősége annak, hogy a képzéshez szükséges szakképző kapacitások megoszthatóak legyenek. A jogi rendezés önmagában természetesen megítélésem szerint sem elegendő az ilyen és h asonló esetek kezeléséhez, ezért még 1991 elején, szinte működésem első napjaiban, intézkedtünk abban a vonatkozásban, hogy a szakképzési alap hogyan és mi módon kerülhessen fölhasználásra 1991ben és 92ben. Szabadjon ezzel kapcsolatban elmondanom, hogy 1 991ben, vagyis a múlt évben 338 millió forintot különítettünk el kamatmentes kölcsönre. Ez az összeg a tavalyi évben 13 iskolafenntartó önkormányzatnak teremtett lehetőséget éppen az ilyen esetek kezelésére, mint amit a képviselő úr említett, vagyis a meg szűnő vállalatoknál üresen maradó gyakorlati képzés átvállalására. Tehát hangsúlyozom, hogy a múlt évben 338 millió forint keretében 13 önkormányzathoz tudtunk odaérkezni ennek a problémának a kezelésére. 1992ben mi a helyzet? Erre az évre 350 millió fori ntot különítettünk el erre a célra, egykét héten belül kiírására kerülnek a pályázatok. Én tisztelettel utalnék az önkormányzatok azon felelősségére, hogy legyenek szívesek élni ezekkel a pályázatok nyújtotta lehetőségekkel, ugyanis a dolog ott kezdődik, hogy megpályázzák. Azután vagyunk abban a helyzetben, hogy ha a pályázatban fogalt feltételek a jogszabályi keretek közé illeszthetők, akkor oda tudunk érkezni gyorsan és hatékonyan ezekhez az önkormányzatokhoz, éppen az ilyen problémák kezelése érdekében. Még egyszer utalni szeretnék arra, hogy ez az önkormányzat nélkül nem megy. És ha két hónappal az előszerződés megkötése után jut eszébe egy önkormányzatnak, hogy milyen céljai és tervei vannak, akkor bizony lehetetlen a dolog visszamenőleges kezelése. De azt gondolom, hogy az itt közölt tényekből egyenesen következtethetünk arra, hogy '92ben ennek a problémának a kezelése megoldható. Mindezen tényekre figyelemmel kérem az interpellációra adott válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. ELNÖK (Vörös Vince) : K öszönöm szépen miniszter úr válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Mádai Péter képviselőtársamnak. MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Miniszter Úr! Köszönöm a választ. Megnyugtatom, és elöljáróban mindjárt leszögezem, hogy természetesen elfogadom, tudniillik ön egy loká lis problémára végül is megoldást kínált, és nekem most ez volt a célom. Két apró megjegyzést mindenféleképpen szeretnék tenni. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok nem olyan régen működnek, hogy a szanáló szervezet időnkénti harácsoló, őrájuk nem figyelő módszereit rajtuk kérjük számon. Tehát én azt hiszem – és ezt tanulságként szeretném elmondani – , hogy amikor egy vállalat privatizálása folyik, akkor talán joggal elvárhatná sok száz ember, tanuló, gyerek, történetesen a mi példánknál, hogy időben értesít ést kapjon az önkormányzat erről. Ha ez nem történt meg, Rédei úrnak, az akkori szanáló szervezet vezetőjének a levele itt van nálam, amelyben mintegy elnézést kér ezért. Ez az egyik formai megjegyzésem. Nem szeretném, hogyha az önkormányzatok hibája lenne , ez a másik. Rendkívül rokonszenves számomra az, amit ön mondott. Természetesen örömmel megyek haza, és mihelyt pályázni lehet, pályázunk. Általánosságban egyvalamit szeretnék kérni, még egyszer mondom, természetesen elfogadva a választ, hogy talán Szabó Tamás miniszter úr figyeljen arra, amit ön mondott. Nekem úgy tűnik, hogy egyik oldalról van egy nagyon goromba privatizáció, amivel mindannyian egyetértünk, de bizonyos érdekeket háttérbe szorít, másik oldalon a Munkaügyi Minisztérium, amelyik úgy tűnik, hogy megpróbál ezeknek az érdekeknek érvényt szerezni. Sokkal kedvezőbb helyzetben lennék én is
