Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - ELNÖK (Vörös Vince): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
96 búzatermelés. Ugyanakkor a külkereskedelmi vállalatok ebből nagyon is jelentős nyereségre tettek szert. Úgy tudom, 600 millió az adózás utáni nettó nyeresége az elmúlt évben is az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalatnak. ELNÖK (Vörös Vinc e) : Köszönöm szépen. Interpelláció: Dr. Géczi József (MSZP) Király Zoltán (független) Ráday Mihály (SZDSZ) és Rózsa Edit (SZDSZ) – Dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterhez – "Privatizációs anomáliák az önkormányzatok területén lévő helyi hagyományok, a v ároskép szerves részét képező ingatlanok körül tekintettel a Szegedi Tisza Szálló és Virág Cukrászda kapcsán terjedő nyugtalanító hírekre" címmel ELNÖK (Vörös Vince) : Géczi József, a Magyar Szocialista Párt képviselője, Király Zoltán, a fü ggetlenek részéről és Ráday Mihály, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellációt nyújtottak be dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterhez "Privatizációs anomáliák az önkormányzatok területén lévő, a helyi hagyományok, a városkép szerves rés zét képező ingatlanok körül, tekintettel a szegedi Tisza Szálló és a Virág cukrászda kapcsán terjedő nyugtalanító hírekre" címmel. Bejelentem, hogy Rózsa Edit képviselőtársunk, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről jelezte, hogy csatlakozni kíván az inte rpellációhoz. Az interpellációra – a feladatkörök Kormányon belüli átrendezésére figyelemmel – dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter úr fog majd válaszolni. Átadom a szót Géczi József képviselőtársunknak. Dr. Géczi József (MSZP) GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kérdéseink előtt három témakörre térnék ki. Ritkán mutatkozott akkora egyetértés az egy városhoz kötődő, különböző pártállású képviselők között, mint abban, hogy mentsük meg a nagyhírű, a váro s lakóinak lelkéhez tartozó szegedi Virág cukrászdát és Tisza Szállót. Mentsük meg abban a reményben, hogy nem tart örökké szerb és horvát testvéreink polgárháborúja, és előbbutóbb Románia felé is megindul Európa. Miáltal pedig Szeged újra szebb lesz, és fontosabb déli kapuja lesz Magyarországnak, mint valaha volt. Hárman adtuk be az interpellációt – pontosabban most már négyen – , de fellépésünket támogatta Annus József, Tamás Gáspár Miklós. Szegedhez kötődő kormánypárti képviselőtársaink, Bratinka József, Póda Jenő és Raffay Ernő koalíciós eszközökkel ugyancsak eljártak az ügyben. Ez alkalommal nincs mód a részletes kifejtésre, de bizonyos félreértések előzetes eloszlatása érdekében hadd szóljak néhány szót a privatizációs anomáliák előtörténetéről. Annak idején a reformerek és a demokratikus baloldali diaszpórák köreiben is éles vita folyt arról, hogy hogyan is lehetséges az állami tulajdont lebontani. Már meghozatalakor sokan kifogásolták, hogy az átalakulási és a társasági törvény bizonyos szűk csoportok nak túlsúlyos és nem kellően ellenőrzött rendelkezési jogot biztosít. A történelem fogja eldönteni, helyes volte a választásuk után az Állami Vagyonügynökséget a Parlament felügyelete alól a Kormány alá helyezni. Az azonban biztos, hogy ezek a folyamatok évek óta nyugtalanítják a társadalmat, és ma sem tűnik megnyugatónak a helyzet, éppen az előző interpelláció is erre utalt. Miközben mi képviselők olvasmányélményeinkkel, tévés élményeinkkel szórakoztatjuk egymást itt a Házban, alig van belelátásunk abba, mi történik a nemzeti vagyon nagyobb hányadával. Kiki a maga pártállásától függően emlegeti a vörös, a zöld és a fehér vagyonátmentőket, olcsón vagyont szerzőket.