Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 17. kedd, a tavaszi ülésszak 15. napja - A Postáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
901 Első megközelítésben a törvénytervezet három olyan csomópontját emeljük ki, amely az egész tervezet jellegét véleményünk szerint adja. 1. Ennek a törvénytervezetnek a legszembetűnőbb és talán egyik legfontosabb vonása, hogy nem az adott vagy a lehetséges postaszervezet működését szabályozza, hanem magát a tevékenységet, a postai szolgáltatást. 2. Fontos vonása a tervezetnek – és egyúttal kritikus pontja is – egyes tevékenységek kizárólag állami feladattá minősítése, míg mások látszólagos liberalizálása. 3. A kötelező postai alape llátást a települések nagysága alapján szabályozza. Vajon kellően garantáljae ez a megoldás mindenki számára a kötelező postai alapellátást? Először nézzük a Magyar Postának – mint adott postai szolgáltatást ma kizárólag egyedül végző szervezetnek – a kér dését. Vajon előnyee a törvénytervezetnek, hogy ettől az adott szervezettől elvonatkoztatva döntően a tevékenységre koncentrál? A postatörvénnyel szomszéd törvényjavaslatban, a távközlési törvénytervezetben ugyanaz az előterjesztő fontosnak tartja a távkö zlési jelenlegi szervezetrendszerének védelmét, míg ebben a tervezetben a Magyar Posta szervezetéről nincs szó. Miért tartja az előterjesztő az üzleti érdeklődésének előterében álló monopolhelyzetű szolgáltató szervezetet, a MATÁVot adottnak és védelemre szorulónak az egyik szolgáltatás szabályozásakor, és miért nem tartja annak a szabályozásánál, amely, legyünk őszinték, egyáltalán nem áll az üzleti érdek érdeklődésének előterében. Vagy talán éppen ezért? Nem fontos ebben ott az alaposabb, akár szervezetr e is vonatkozó szabályozás, ahol a piac szabályozó hatásának érvényesülése kevésbé várható. Ezekre a kérdésekre a tervezet még az indokolásában sem ad megnyugtató választ. Véleményünk szerint pedig ez a kérdés nem kerülhető el. A második fontos kérdés a ki zárólagosan állami szolgáltatások köre. Egyet kell értenünk azzal, hogy a postabélyeg, a postai értékcikkek kibocsátása és forgalma kizárólagosan állami feladat. Nem tartjuk azonban indokoltnak a nemzetközi forgalommal való kapcsolattartás esetében ugyanez t. Miért van szükség állami monopóliumra olyan szolgáltatások teljesítésénél, ahol nagyon hatékony nemzetközi vállalkozások működnek? A postai alapszolgáltatás az a harmadik, az előzőekkel azonos mértékben fontos kérdés, amelyre szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét. A tervezet idevonatkozó részének lényeges elemei: az ország területének, illetve népességének alapszolgáltatásokkal történő lefedésére irányuló szabályozás és a feladat teljesítésének módjára, illetve az állami irányításra vona tkozó szabályozás. A térségi szabályozással kapcsolatban a vita jelenlegi szakaszában annyi az észrevételünk, hogy nem tartjuk szerencsésnek az olyan merev korlátozást, mint például azt, hogy a 600 főnél nagyobb településen feltétlenül állandó szolgáltatóh elyet kell működtetni. 601 fős lakosságú településre akkor már nem ez a kategória vonatkozik. Nem feltétlenül igaz, hogy a szolgáltatások színvonala csak ilyen módon tartható vagy fokozható. Véleményünk szerint e téren nagyobb mozgási lehetőséget kell a tö rvénynek biztosítania a mindenkori szolgáltató számára. A merevnek tűnő szabályozás még nem ad megnyugtató garanciát arra nézve, hogy állampolgári jogon mindenki hozzájusson, és közel azonos szinten jusson hozzá a postai alapszolgáltatásokhoz. És most érke ztem el, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz a kérdéshez, amelyet a legnagyobb mértékben vitatunk. A postai szolgáltatások teljesítésének lehetséges módjára és annak irányítására gondolok. A törvénytervezet szerint a postai szolgáltatásokat – a kormányszintű szabályozástól függően – nyújthatja költségvetési intézmény, állami többségű részesedéssel működő gazdálkodó szervezet
