Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 10. kedd, a tavaszi ülésszak 13. ülés - A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről kötött 1977. évi szerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
771 rendezéséhez. Úgyhogy a magunk részéről a Kormány határozati javaslatát tárgyalásra ítéltük, és kérjük annak jóváhagyását. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megkérdezem, hogy az alkotmányügyi bizottság állíte el őadót. – Jelentkező nincs. Ezek szerint az alkotmányügyi bizottság nem állít előadót. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel a módosító javaslatokra, általános és részletes vitát kell tartanunk. A törvényjavaslat általános vitája következik. Megadom a szót dr. Székelyhidi László képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Székelyhidi László (MDF) SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! A Kormány által 5058as számon benyújtott országgyűlési határoz ati javaslat általános vitájában engedjék meg – mint a Szigetköz egy képviselőjének – , hogy néhány szóban tolmácsoljam a szigetközi emberek félelmét, vívódását, üzenetét a szörny építésével kapcsolatosan. Ha tudniillik északi szomszédaink elterelik a Dunát és beindítják az erőművet, a Szigetköz meghal. Az itt élők számára az ökológia, a hidrológia, az energetika egyszerűen nem jelent kevesebbet, sem többet, mint azokat az életkörülményeket, létfeltételeket, melyeket évszázadok alatt részben a természet, rés zben az itt élő generációk kialakítottak. Azt hiszem, mindenki előtt ismeretes, hogy a Szigetköz és a Csallóköz élővilágában – mely élővilágban természetesen az emberé a prioritás – milyen rombolást okoz és már eddig is okozott az erőmű építése. A Szigetkö z lakóinak üzenete egyértelmű: elutasítják a vízlépcső felépítésének bármely változatát, ugyanakkor az elutasítás mellett – hangoztatják a Szigetköz lakói – aggódnak, mert nincs egységes álláspont arról, hogy az építés jelen állapotában történt felfüggeszt és után mi is fog valójában történni. Bármely oldalról is kívánjuk megközelíteni a kérdést, mindig kiderül, hogy a természeti tényezők szolgálnak kiindulási alapul. Maga az egész vízlépcsőrendszer eredetileg a kisalföldi Dunaszakasz lefolyási viszonyainak , szabályozásának indíttatásával indult, mert az úgynevezett hagyományos folyamszabályozási beavatkozás végleges rendezést nem tett lehetővé. Ha most azt mondjuk, nem kívánunk vízlépcsőt építeni, akkor azt is meg kell fogalmaznunk, hogy milyen módon kívánj uk rendezni a kisalföldi Dunaszakasz lefolyási viszonyait, hordalékszállítását, jéglevonulását, hajózhatóságát, árvízvédelmét, vagy mint fentebb említettem, a kisalföldi emberek életkörülményeit. Feltétlenül szükségesnek látszik, hogy a környezetvédelem, természetvédelem, tehát az ökológia oldaláról meghatározzuk azokat a tényezőket, amelyeknek létét és minőségét mindenáron fenn kell tartani, bármilyen megoldást is válasszunk a vízlépcső ügyeinek rendezésében, beleértve a teljes lebontást, mint egyébként e léggé irreálisnak tűnő célkitűzést is. Melyek ezek a tényezők? 1. Fenn kell tartani az ezen a szakaszon természetes kialakulásban létrejött mellékágakat és azoknak a főággal való folyamatos és tartós kapcsolatát, mert ezek biztosítják az öntisztulás meneté ben a legkedvezőbb hatásokat. 2. Biztosítani kell, hogy a Duna teljes vízhozama vagy legalább annak túlnyomó része az eredeti mederrendszerben érkezzen és haladjon tovább. 3. Mindenképpen el kell kerülni, hogy fölöttünk tározót alakítsanak ki, és ezzel alk almat teremtsenek a vízminőséget rontó eutrofizáció kialakulására. Ezek azok a szempontok, amelyek nélkül semmilyen megoldási változatot nem fogadhatunk el, és amelyet önmagában a vízlépcső eddig elkészült műtárgyainak lebontása nem biztosít. Az a szabadsá gfok, amely döntéseinkhez rendelkezésre áll, rendkívül korlátozott. Korlátozzák természeti
