Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
78 élethez fűződő érdek és jog olyan alapvető jog, amelyet semmilyen körülmények között nem vitathatunk. Nemcsak akkor nem, hogyha ezt a karhatalmi alakulatok diktatórikus, terrorista különítményei követték el magya r emberekkel szemben, de akkor sem fogadhatjuk el – ha nem is teszünk egyenlőségjelet a két cselekmény közé – , hogyha ezt felháborodott emberek gyilkos ávéhásokkal szemben követték el. Mégis nem hiszem, hogy ugyanaz lehet a sorsa a két csoportnak. Ugye az első semmisségi törvény tartalmaz az indokolásában egy méltányossági lehetőséget, és azt mondja, hogy az eljárás során a legfelsőbb bíróság nem az ítélet megalapozottságát és törvényességét vizsgálja – tehát itt egyedi kérelemre indult eljárás, törvényessé gi óvás vagy perújítás esetén – , hanem azt, hogy a bűncselekményt a népfelkeléssel összefüggésben és méltányolható körülmények között követtéke el. Most itt ezeknek a méltányolható körülményeknek a bírósági értelmezésével kapcsolatban komoly gondok vannak . Való igaz, hogy ennek a rendezése nem valószínű, sőt valószínű, hogy nem a Parlament feladata. Viszont nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy rendszeresen kapnak olyan választ bírósághoz forduló emberek, akiknek gyermekeit mészárolták le köztereken, és akik val óban részt vettek megtorló műveletekben közvetlenül ez után, hogy ilyen emberek azt a választ kapják, hogy az ő cselekményüket sajnálatos módon nem tekintik méltányolható körülmények között elkövetettnek. Itt nyilvánvaló, hogy a bírói gyakorlat bizonyos vá ltozására van szükség, mert amennyiben a bírói gyakorlat azt bizonyítja be, hogy ez az álláspont teljesen jogos, teljesen alapos, és itt gyilkosként kell élniük ezeknek az embereknek, és még az unokáiknak is mint gyilkosokról kell megemlékezniük nagyapjukr ól vagy dédapjukról, akkor itt törvényhozási aktusra is szükség van. Említek egy másik érdekes vonatkozást. Jánossy ügyészt ugye, némileg ismert ügy, de a sátoraljaújhelyi börtön igazgatójával is megesett ez az eset, ez a történet, hogy tanúként használták fel a koncepciós perben, majd miután úgy látták, hogy nem lehet velük szemben lefolytatni egy súlyos, halálos büntetés kiszabással végződő eljárást, az illetékes ávéhás főtiszt, aki jelenleg is él, szólt a jónevű büntetőbírónak, aki tudomásom szerint jele nleg is él, hogy ugyan csináljon már egy halálos ítéletet, mert el kellene intézni valahogy ezeknek az embereknek az ügyét. A bíró megcsinálta az ítéletet, és akkor ezeket az embereket kivégezték. Perújítási eljárás következik. A legfelsőbb bíróság teljes joggal megjegyzi, hogy perújításnak csak lefolytatott büntetőeljárás alapján és után van helye. Mivel ezekben az ügyekben nem folytattak le büntetőeljárást, ezért a kérelmet elutasítja. Következésképpen az elítélt – elítélt? hát a meggyilkolt – emberek kár pótlásra nyilvánvalóan jelenleg nem tarthatnak igényt ebben a pillanatban, és ítélet nem mondja ki azt sem, hogy őket ártatlanul ölték meg. Tehát egyszerűen olyan helyzetek vannak, amikor a semmisségi törvénnyel semmire nem megyünk. Itt átjutunk arra a kér déskörre, hogy amíg a gyilkosokat nem ítélik el, addig ezekkel nem tudunk mit kezdeni. Nyilvánvaló, hogy ez a két úr – az ávéhás főtiszt, valamint a bíró – nagy valószínűséggel a Büntető Törvénykönyv egyik főbenjáró büntettét követte el. S hogyha mi most i tt a teljességre törekszünk, akkor ezt is világosan kell látnunk, hogy rendeznünk kell az ügynek ezeket a vonatkozásait is. Tehát amennyire igaz az, hogy mások helyett nem bocsáthatunk meg – ami elhangzik sokszor a kormánypárti sorokból – , én azt mondom, h ogy mások helyett nem is kérhetünk bocsánatot. Tehát az egy nagyon nem biztos, hogy elfogadható gesztus lenne, hogy mi kérnénk bocsánatot azért, mert a terrorlegények és a gátlás nélküli, erkölcsi fékek nélküli emberek tömegével gyilkolták hazánk becsülete s polgárait. Nem biztos, hogy ezeknek a polgároknak a magyar Parlament bocsánatkérésére van szüksége, amelyet azért küldtek ide, hogy orvosolja ezeket a cselekményeket. Nyilván nem azért küldtek bennünket ide, hogy mi kérjünk tőlük mások helyett bocsánatot . Nagyon elgondolkodtatóak egyébként azok a javaslatok, amelyek konkrét tényállások esetleges beiktatásáról szólnak, hiszen politikai elítéléssel kapcsolatban például valóban elkövették a fogolyszökést, vagy a börtönben elkövethető más bűncselekmények vala melyikét. Hát ha valaki azért szökött meg a börtönből, mert őt igazságtalanul becsukták oda, akkor nem hiszem, hogy azért
